A film, ami egyszerre hozta elő belőlem az 5 éves énemet, aki még mindenen össze tudta csinálni magát, és a kritikust, aki ötpercenként nézte az óráját. A végeredmény az elmúlt évek egyik legparább és legfurcsább élménye lett.

A történet: két testvér arra ébred egy éjszaka, hogy az apjuk eltűnt, a házból pedig hiányoznak az ablakok és az ajtók.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Kezdjük a legdurvább dologgal: szerintem életem első olyan filmje, amit nem bírtam végignézni fülessel. Egyszerűen elképesztően para atmoszférája van: a 80-as, 90-es évek házivideóira jellemző minőség vegyül a found footage-dzsel, és ez sikeresen megidézi a néző saját 4-5 éves kori összes para emlékét. Nem telik bele sok időbe, hogy a gyerekekkel együtt rezzenjünk össze, amint elkezd nyikorogni az emeleti padló vagy meghalljuk azt a titokzatos, végtelenül félelmetes suttogó hangot a sötétből. Bevallom férfiasan, hogy az 50. perc után muszáj voltam füles nélkül továbbnézni a Skinamarinket, mert az izolált ház éjszakai neszei teljesen kikészítettek.

A Skinamarink könnyen lehetne az év klasszikus horrorja – értsd ez alatt egy olyan horror filmet, ami a legelemibb félelmeinket ébreszti fel a nézőben, melyek többsége ugyebár a gyermekkorból eredeztethető. Hogy mégsem az lett, annak leginkább a játékidő az oka, mivel irdatlanul hosszú, 100 perces filmről van szó. Ez önmagában még nem lenne ok arra, hogy “irdatlan hosszúnak” tituláljam, de egy olyan alkotásnál, aminek nincs konkrétan története, csupán azt nézzük végig, hogy gyerekek hogyan reagálnak a neszekre, hangokra, árnyékokra, úgy bizony már emberöltőnyi hosszúságúnak tűnik.

Imádtam és utáltam a Skinamarinket. Kyle Edward Ball rendező direkt nyújt el snitteket, és sokszor játszik rá a prekoncepcióinkra, hogy aztán mégse a megszokott katarzisnál érkezzen az a bizonyos paráztatás, hanem egy kicsivel azután. Felforgatja a konvenciónkat, mind a feszültségépítés, mind a képi világ tekintetében, de ez sokkal hatékonyabb lehetett volna 1 órában. Egy Host hosszúságú Skinamarink bizony ott lenne az éves élmezőnyben, ez a 100 perces verzió viszont önmagát elgáncsolva csúszik vissza a középmezőnybe. Azt viszont nem vitatom, hogy Ball kísérletező hozzáállása tetszett, és kíváncsi vagyok, hogy a jövőben miféle ötletekkel rukkol elő.

Horror Box Office értékelés: 54%
IMDB értékelés: 5.3