John Carpentert annak ellenére tartom mai napig az egyik kedvenc rendezőmnek, hogy koránt sem hiánytalan a filmismeretem. Viszont a The Thing vagy a Big Trouble in Little China a mai napig ott van a top 20-as listában – és előbbi ugyebár nagyon-nagyon sokáig a legjobbnak tartott és kedvenc horrorfilmem is volt egyben. Az In The Mouth of Madness pedig rávilágított arra, hogy ideje lenne bepótolni a Mester további filmjeit.

A történet: egy csalásokra specializálódott biztosítóügynök egy eltűnt horroríró nyomába ered.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Carpenterben az szerintem a zseniális, hogy nemcsak a történetet, hanem az ahhoz passzoló karaktereket is megtalálja és alkalmazza. A The Thing amiatt működik jól, mert a tudósok a lehető leggyorsabban kapcsolnak, hogy itt baj van, és nem azzal megy el a film fele, hogy próbálják egymást győzködni, hogy bizony egy ismeretlen létformával van dolguk. Ezzel szemben a Big Trouble in Little China főszereplője, Jack Burton pedig egy olyan figura, aki még a szemének sem hisz olykor – így tud belenevetni kínai istenek arcába, őszintén, pofátlanul.

Az In The Mouth of Madness folytatta a sort, ezúttal Sam Neill alakít egy csalásokra specializálódott biztosítóügynököt, aki egy eltűntnek hitt horrorszerző nyomába ered. A karakter egész felnőtt léte a csalások leleplezését szolgálta, így egy Jack Burtonhöz hasonló figurát kapunk, akinek a szkepticizmusa viszont jóval drámaibb és tragikusabb következményekkel jár.

Kozmikus horror – ha van a testhorroron kívül másik szubzsáner, ami alapvetően taszít, az ez. Viszont ezúttal, életemben először végre olyan kozmikus horrort láttam, ami be tudott szippantani. Ehhez azért kellett egy-két jól időzített jump scare is, amit remekül vegyítettek össze az egyre nyomasztóbb hangulattal. Azért 2025-ből nézve – 30 évvel az amerikai mozis premier után!!! – van egy-két megmosolyogtató túljátszás vagy egyéb megoldás, de összességében így sem hajlik át paródiába a film.

A fináléra elmosódik a határ a valóság és fikció között, vagyis pontosabban fogalmazva, az egyik végleg bekebelezi a másikat, és felülírja a korábbi szabályokat. Ez pont annyira ütős befejezést eredményez, ami a ’90-es években még sokkoló lehetett – de 30 évvel később, ha körbenézünk a világban, akkor az lehet a benyomásunk, hogy mintha nem annyira explicit formában, mint ahogy ebben a filmben megjelenik, de valóban Az őrület torkában találjuk magukat.

Horror Box Office értékelés: 79%
IMDB értékelés: 7.1