Amilyen nagy elánnal indult a január, a második felére pont annyira hagyott alább a lelkesedés – bár ez nem pontos, hiszen egyszerűen csupán nem jutott idő arra, hogy a blogomban is megemlékezzek arról a néhány filmről, amit végül sikerült bepasszírozni a sűrű menetrendbe. Kezdjük is egy újabb értetlenkedéssel, mely Jane Schoenbrun filmjéhez köthető.

A történet: egy vloggerkedő tinédzser lány részt vesz egy online kihívásban, melyet követően fura viselkedéssel kezdi el borzolni a követői kedélyét.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Ismét ott találom magam, mint a Cerdita esetében: átjött az üzenet, fontos a téma, ám valahogy nálam mégsem állt össze kerek egésszé. A film direkt igyekszik elmosni a valóság és a képzelet közti vékony határvonalat, hogy a végére teljesen összezavarja a nézőt, ám ez inkább idegesítő semmint érdekes lett számomra. Csakúgy, mint a Those Who Walk Away esetében, itt is rengeteg az üresjárat – bár legalább nem kezd egy 50 perces érdektelen szegmenssel, mint az emlegetett film. Ám önmagában az a 2-3 para jelenet meg a 21. századi tinédzser izoláció bemutatása nem váltja meg a világot, sajnálom.

Ez is azon filmek táborát erősíti, ami inkább dráma, semmint horror, és a drámai vonal jóval erőteljesebb benne. Talán, ha ennek megfelelően ülök le elé, és nem a “found footage” jellegből adódó ijesztegetésre számítok, jobb filmélmény is kerekedhetett volna belőle. A probléma, hogy a premissza pont egy olyan creepy pastával kecsegtetett, mint ami a Butterfly Kissest is nagyszerűvé tette, de egy ügyes kibontakoztatás helyett a film végül ugyanazt csinálja, mint a főszereplője: keresi a saját útját, anélkül, hogy elhatárolódna bármelyik irányba. Anna Cobb teljesítményére mindenesetre nem lehet panasz, érdemes lesz rá odafigyelni a következő években.

Horror Box Office értékelés: 46%
IMDB értékelés: 5.3