Ha megbotránkoztató, vagy legalábbis a normán túl menő filmekről van szó, akkor ázsiai barátainkban mindig lehet bízni. A tajvani Ku Bei ugyanis egy olyan filmélményt nyújt, melyet a gyengébb gyomrú nézők biztosan nem vesznek be.
A történet: egy szerelmes pár egy kitörőben lévő járvány közepette igyekszik újra egymásra találni.
Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Az elmúlt években a horror műfaja szépen rárepült a vírusos, pandémiás tematikára. Ebben a témakörben még mindig a zombivírusok számítanak az etalonnak, ez a téma pedig már sosem fog kipusztulni a zsánerből. Ha pedig olyan műveket kapunk, mint a Ku Bei, akkor azt is elmondhatjuk, hogy van értelme életben tartani ezt a koncepciót.
A Ku Bei nem egy klasszikus zombihorror, inkább a 28 Days/Weeks Later koncepcióját másolja: egy tomboló vírus ugyanis agresszív szadistákká és egyben mazochistákká is varázsolja az embereket. Könnyítés, hogy aki egyszer meghal, az úgy is marad. Nehezítés, hogy miközben ez a vadállati ösztön előjön az emberekből, továbbra is intelligensek maradnak, és nem csak futkorásznak össze-vissza, vért szomjazva.
A vért és az erőszakot, annak minden formájával együtt azonban még így is igénylik. Ez pedig egy rendkívül felkavaró filmet eredményez, ugyanis vagy az ázsiaiak ingerküszöbe van teljesen másutt, mint a nyugati kultúra nézőiénél, vagy tudatosan rámentek arra, hogy rendre átlépjék azokat a határvonalakat, amiket egy amerikai vagy európai mű már nem merne. Ám nem is csak finomkodva kapunk többet az extrémitásból, hanem premier plánból, amely jeleneteken bizony még az én szemem is rendre kikerekedett.
A Ku Bei igen csak radikális módon mutatja be, hogy milyen kevés választ el minket az állati… nem, ez nem jó szó, inkább destruktív ösztönként írnám le a filmben látottakat. Áltudományosan kerül bemutatásra a járvány terjedése, azonban ha bármi tudományos is van benne – miszerint tényleg csak az agy bizonyos szegmensének rendes funkcionalitása tart vissza minket az ilyesfajta viselkedéstől – az igen csak félelmetes képet fest le rólunk, emberekről.
A filmhez erős gyomor kell, de aki már nagyon unja a megszokott zombijárványokat, vagy a COVID-ra hajazó betegségeket a filmvásznon, annak igazi csemege lesz a Ku Bei. Viszont tényleg érdemes felkészülni akármire is, mert ez a film egyáltalán nem finomkodik, ha az erőszak vizualitásáról van szó.
Horror Box Office értékelés: 69%
IMDB értékelés: 6.5
Horror Box Office 
[…] még így sem lett az erőszak faktor úgy túltolva, mint mondjuk a Ku Beiben, de az amerikai gore filmekhez szokott nézők számánál még így is könnyedén kiverheti a […]
KedvelésKedvelés
[…] Box Office Verdikt: Túl a komfortzónánHa a Ku Bei a brutalitásával vágta ki a biztosítékot nálam, a What Josiah Saw az általa pedzegetett […]
KedvelésKedvelés
[…] Box Office Verdikt: Újonc turmixA 28 héttel/nappal később, valamint a Ku Bei szerelemgyerekeként lehetne ezt az argentin alkotást aposztrofálni. Lassú zombikból már […]
KedvelésKedvelés
[…] véres mivolta miatt talán megérdemelné a Túl a komfortzónán kategóriát, de hát azért a Ku Bei a nagyon jó példa arra, hogy a gore-on belül is bőven vannak szintek. Az Abigail pedig nem a […]
KedvelésKedvelés
[…] sikerült írni – az egyik a spanyol Virus-32 volt, a másik pedig a tajvani őrület, a Ku Bei. A MadS valahol a kettő között helyezkedik el, olyan szempontból, hogy koránt sem annyira […]
KedvelésKedvelés
[…] visszatértem a zsánerhez, már megannyi mást kellett pótolni. Mondhatni rá, hogy ez a török Ku Bei, bár ez nem lenne teljesen pontos – már csak azért sem, mert a Baskin jó pár évet […]
KedvelésKedvelés
[…] Horror Box Office Verdikt: Újonc turmixVaciláltam, hogy ez a kategória legyen, vagy esetleg túl a komfortzónán – végül előbbire esett a választásom, hiába olvastam, hogy többen is rosszul lettek a filmfesztiválos vetítésen. Mint kiderült, ez egy újabb szenzációhajhász megfogalmazás, hiszen 1-2 röpke jelenettől eltekintve nincs ebben semmi, aminek a jóval részletesebb és grafikusabb megvalósítását ne láttuk volna – akár a Speak no Evilben, akár a Ku Beiben. […]
KedvelésKedvelés
[…] Az is vitathatatlan, hogy számos emlékezetes dolog fűződik ehhez a filmhez: Cillian Murphyvel itt ismerkedtem meg; az őrjöngő, rohangáló “zombik” pedig egy olyan koncepció beteljesülései lettek, amit érthetetlen módon nem használt ki eddig ez a zsáner ehhez hasonló módon; a teljesen üres, lepusztult London, valamint az elcsöndesedett brit tájak látképei. Ám mindezzel együtt “megúszós” számomra, leginkább a film második fele miatt, amikor már kangörcsös katonákkal kell szkanderoznia hőseinknek. Mert hát minden zombis, vírusos filmbe kell valami társadalom- és emberkritika – vagy mégsem, és most rád nézek, The Sadness? […]
KedvelésKedvelés