Zach Cregger is megugrotta a lécet – az első nagysikerű filmjét, a Barbariant sikerült egy hasonló minőségű történettel folytatnia, miközben a fejlődés jeleit is mutatja.

A történet: egy általános iskola osztályából egy fiú kivételével mindenkinek nyoma vész.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Cregger már a Barbarianben is lubickolt a történetvezetés terén, és akinek már az is imponált, az a Weapons elbeszélésmódjában sem fog csalódni. De kezdjük a negatívummal, hiszen az is van, és ez az ami miatt nem fog élen végezni az idei toplistában, és gyengébb pontszámot kap minden fejlődés ellenére az első filmjéhez képest: ez a játékhossz.

A szerteágazó történetvezetés miatt nem sikerült 2 órába sűríteni a cselekményt, viszont az a nagy büdös helyzet, hogy ez a történet nem egy The Wailing, hogy rengeteg szimbólummal és rejtett üzenettel dolgozna. A felszínen egy viszonylag egyszerű formuláról van szó, amit azért nyújtott szét Cregger, hogy szinte az összes karakterrel együtt tudjunk érezni. Ami dicséretes, és örvendetes, de ezt azért akkor is meg lehetett volna másfél órában oldani.

A másik, amibe szintén bele lehetne kötni, az az újabb üres “befejezés”. Ha jól emlékszem, akkor már a Barbarianben is egy hirtelen lezárást kaptunk, amit most újrázott Cregger – ez csak azért sajnálatos, mert a Weapons komolyabb témákat pedzegetett ahhoz, hogy csak egy ilyen hirtelen, tömör véget érdemeljünk. Ebbe bele LEHETNE kötni – engem ez nem zavart, de akit mégis, azt meg tudnám érteni.

Szerencsére a komolyabb problémák itt kifulladnak, és jöhet minden, ami pozitívum volt a Weaponsben – a rejtély, a patika mérlegen adagolt ijesztegetés, a karakterek (igen, ez önellentmondás, de ha már túl lett nyújtva a történet, legalább elérte a célját, és tényleg tudunk mindegyik felvonultatott karakterhez kapcsolódni), a hangulat. Igazi komisz cselekményvezetést kapunk, hiszen ha nem tudnánk előre, hogy ez egy horror, akkor az első fél óra semmit nem árulna el róla – aztán viszont fokozatosan rákapcsolunk.

Maradtak megválaszolatlan kérdések a filmben, de ahogy a Bring her backben, úgy itt sem annyira fajsúlyosak, hogy az élmény rovására menjenek. A finálé képkockái kellőképpen zsigeriek – szó szerint – és groteszk elégedettséget is érezhetünk, ami belevegyül abba az érzésbe, hogy ez jó volt, de mennyivel elégedettebben álltunk volna fel a moziszékből, ha ezt 90 percben sikerült volna elmesélni. Így csak egy erős – és emlékezetes – versenyző marad a top 10-es év végi listában.

Horror Box Office értékelés: 77%
IMDB értékelés: 7.8