Ha kicsit megcsúszva is, de végre sort kerítettem a brit zombifilmgyártás ékkövének harmadik részére. Ám még így napok elteltével sem tudom igazán eldönteni, hogy azt kaptam-e, amit akartam.

A történet: 28 évvel a harag vírus kitörése után a karanténba helyezett Brit-szigetek túlélői próbálnak boldogulni.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Annyi bizonyos, hogy a 28 Weeks Later záró képkockái után egészen másmilyen irányba is elvihették volna a franchise-t. Emlékszem pletykákra még a 2010-es évekből, amik arról pusmogtak, hogy a 28 Months Later egyenesen Oroszországba teszi át a széria székhelyét. Ezt amúgy megnéztem volna.

Ehelyett azonban kihagytuk a hónapokat, és rögtön átugrottunk az évekre, és megmaradtunk a Brit-szigeteknél. Ez valamilyen szinten érthető húzás, hiszen a franchise egyik bája a kiüresedett angol nevezetességek és látványosságok explicit bemutatása volt, ami legalább annyira para volt, mint amikor megindultak a karakterek felé a fertőzöttek.

Szóval a hátraarcot meg tudtam érteni, azonban így sem volt kerek a történet nekem. Sajnos a fertőzötteket kiherélték, és most már egyedül az alfák jelentettek bármilyen izgalmat – ők azonban a végére már átlépték a “túl sok” küszöböt, de már az elején is rezeg a léc, amikor egymagukban egy egész elit kommandóval végeznek. Ezt igazán nem kellett volna ellesni Zach Snydertől, meg az Army of the Deadtől.

Azzal pedig, hogy a fertőzöttek újragondolásán túl a lepusztult városok helyett a brit vidéket kapjuk meg helyszínül, szinte minden parafaktort kiöltek a filmből, ami az elődöket még naggyá tudta tenni. Már a megtekintés előtt is olvastam több kritikát és kommentet arról, hogy a 28 Years Later leghátborzongatóbb szekciója a Rudyard Kipling-féle hangfelvétel alájátszása volt az adott szekvenciára – és hiába voltam nyitott, sajnos egyet kell értsek velük. Egy franchise, ami újradefiniálta a zombi zsánert, és ki is bővítette annak határait, most nemcsak a globális expanzió terén, hanem még a saját filmvilágán belül is hátraarcot hirdetett.

A legfájóbb pont azonban John Murphy zeneszerző mellőzése. Az ikonikus franchise téma még csak fel sem csendül, amit egy oltári nagy baklövésnek tartok. Egy szó, mint száz: ez egyszeri filmként megüti az átlag feletti mércét, ám a franchise történetének kontextusában bizony csalódás. Ha már eleve egy új trilógiát akartak készíteni, azt lehetett volna tiszta lappal egy teljesen új világban. Szerintem.

Horror Box Office értékelés: 60%
IMDB értékelés: 6.8