Ha már az előző posztomban felemlegettem párhuzam gyanánt, akkor épp itt az ideje, hogy írjak is az egyik kedvenc… ha nem A KEDVENC vámpíros filmemről.

A történet: a hatóság hajtóvadászata elől menekülő fivérek egy mexikói bárban húzzák meg magukat estére, ahol váratlan vendégek is felbukkannak.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Ez volt az a film, aminek sokáig csak a VHS-kazetta tokját láttam, és egészen a tinédzser éveim második feléig vártam a megtekintésével. És még finoman fogalmaztam – konkrétan rettegtem tőle, még úgy is, hogy addigra már azért meglestem pár horrorfilmet.

Aztán kezdetét vette Tarantino és Clooney párosának őrült kalandja, én meg nem értettem, hogy mire fel a 18-as karika. És megérkeztünk a bárba, és még mindig nem történik semmi… már kezdtem kételkedni abban, hogy ez egyáltalán horror-e. Majd a semmiből durr bele a közepébe, és onnantól már nincs mese.

Az Alkonyattól pirkadatig zseniálisan lett összerakva. Egyetértek azokkal, akik szerint két különálló részből áll össze az egész: az első fele egy kőkemény krimi-thriller, az antihőseink menekülnek a törvényszolgák elől, és aki az útjukba kerül, azt elteszik láb alól. Nincs finomkodás, de azért a fekete humor már az első felében is többször észreveteti magát.

Aztán megkapjuk AZT a bizonyos táncot, aminek nem néztem utána, de ha tippelnem kéne, nagyjából pont a film felére eshet, hiszen ez képezi az éles határvonalat a két fél között. És ekkor már megkapjuk a horrort, vámpírokkal, förmedvényekkel, akik minden oldalukat megvillantják: a csábítót, az undormányt és a könyörtelen, de agyafúrt vérszívókat is.

Kell-e megint párhuzamot vonni a Sinners és az Alkonyattól pirkadatig között? Testvérpár a főszerepben, pipa. Realisztikus első rész a túlvilági második részel szemben, szintén pipa. Kiszolgáltatott szituáció, fekete humor, a nagyobb gonosszal szemben való összefogás, harmadszor is pipa. DE, hozzá kell tennem, hogy az Alkonyattól pirkadatigban sokkal jobban dominál a fekete humor, ami iszonyat jól áll neki – már csak azért is, mert a bár vendégserege klasszikus figurákkal van tele, akikből árad a ’90-es évek macsósága. A Sinners is korképről árulkodik, ám egy sokkal lehangolóbb érából, a 30-as évek elejéből…

Idővel a Sinners is beléphet a klasszikusok táborába, de egyelőre nálam az Alkonyattól pirkadatig viszi a prímet. Remek koktélt sikerült összekevernie az alapanyagból, és iszonyatosan passzol hozzá ez a fanyar humor is, ami miatt le sem tagadhatná a Rodriguez-Tarantino páros a közreműködésüket. Ennél jobb belépőt a horror műfajba ajánlani sem tudnék – mert akinek már ez is sok, az maradjon a kaptafánál, de akit inkább felcsigáz ez a film, arra sok jóság vár még a műfajtól.

Horror Box Office értékelés: 80%
IMDB értékelés: 7.2