Csak kapkodom a fejem, hiszen már június van, és múlt héten még a májust akartam kozmetikázni, sikertelenül. No de nézzük, hogy mit tudott nyújtani a 2025-ös év Alkonyattól pirkadatigja…
A történet: két színesbőrű testvér hazatér, hogy egy bárt nyissanak a nagyközönség számára, ám a nyitányra nem csak színesbőrű társaik figyelnek fel.
Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Ha azt halljátok, hogy vámpírfilm, mire gondoltok elsőre? Aki a Twilightra, annak megköszönöm az eddigi követést… ami viszont engem illet, nekem a From Dusk Till Dawn, azaz az Alkonyattól pirkadatig – azon kevés filmek egyike, amit a Sikolyhoz hasonlóan a magyar címén fogok emlegetni ezen a blogfelületen.
Majdnem 20 éve jelent meg Robert Rodriguez klasszikusa, és most nyakunkon van egy újragondolása. Most lehet emiatt sokan felszisszennek, de kitartok a párhuzam mellett, a következők miatt is: “rosszfiúk” csöppennek bele egy olyan slamasztikába, ahol még náluk is rosszabbak leselkednek rájuk; mindkét film első fele után hirtelen váltunk egy horrorosabb szettingbe; mindkét film végén a főhősök múltja, kapcsolata visszaköszön valamilyen formában.
A Sinners azért kevésbé árul zsákbamacskát a cselekmény menetében, hiszen már a bevezetőben kapunk említést a gonoszokról, akiket bevonzhat az igazán tehetségesek muzsikája, míg az Alkonyattól pirkadatigban tényleg teljesen randomfaktornak tűnik a vámpírok betoppanása.
Amiben viszont éles ellentét húzódik a kettő között, hogy míg az 1996-os film egy feketehumorral megszórt történet, addig a Sinnersben egy-két beszóláson kívül nincs okunk a nevetésre. Szegregált USA az 1930-as években, létminimumon tengődő felnőttek, akik csak egy estére akarnának kikapcsolódni a sorstársaikkal együtt. A Sinners, azaz ahogy a magyar címe is mondja, Bűnösök, nem elégszik meg a vérgőzös szórakoztatással, hanem árnyalni is akarja a helyzetet. Az ikrek “nem jó emberek”, hiszen gengszterek, erőszakosak – mégis próbálnak jót tenni a közösségüknek. És ami bravúros, hogy a vámpírok sem feltétlenül csak vérszívó dögök, hanem kommunára vágyó egyének. A feketék és fehérek közötti mi és ők felosztásba egy teljesen új mi és ők felosztást emelnek be, ami el is mossa az eredeti élesen elkülönülő határokat. KKK-s és “néger” már egy család ebben az új kommunában – hát nem ez lenne a végső cél?
Eme gondolatfüzér kibontása miatt lesz különb a Sinners az átlagos, jól ismert vámpírtörténeteknél. Plusz ott van még a zene (különösen a Rocky Road to Dublin!), amely mintha saját életre kelne, és a történet egyik láthatatlan szereplőjeként kísérné végig a cselekményt.
Bevallom, az első megtekintés után még nem igazán tudtam hova rakni a Sinnerst. Ott lebegett előttem az imdb-s kerek 8-as értékelés (azóta már lecsökkent az alá), és hát ez olyan magas elvárásoszlopokat emelt fel körülöttem, amiken túl a film végét követően sem tudtam kitekinteni a külvilágba. Ám alig egy héttel később mintha már kezdeném látni az oszlopok tetejét… talán megérdemel majd még egy megtekintést, és talán az a helyzet, hogy ez a film olyan mint a jó bor, és idővel klasszikussá érik. Egyáltalán nincs kizárva. Ám egyelőre még nem tudok megbékélni azzal, hogy nem hozta a 8.0-s várakozásokat, és emiatt keserű csalódottság dolgozott bennem a záró képkockákat követően – főleg egy Final Destinationhöz vagy Until Dawnhoz képest. Igen, igen, vállalom a kockázatot, hogy évek múltán a szívemhez kapjak eme elhamarkodottnak tűnő kijelentésem miatt!
Horror Box Office értékelés: 74%
IMDB értékelés: 7.9
[…] viszontláthattuk, úgyhogy ezen a területen sem tudott semmi újat nyújtani. És persze, a Sinners is “csalódás” volt, de örvendetes lenne, ha a csalódások színvonala a Sinnersnél […]
KedvelésKedvelés
[…] már az előző posztomban felemlegettem párhuzam gyanánt, akkor épp itt az ideje, hogy írjak is az egyik kedvenc… […]
KedvelésKedvelés
[…] az évekkel korábbi élményeket, megint kedvem támadt megnézni ezt a filmet. Ez, ellentétben a Sinnersszel például, instant klasszikussá vált számomra. És azóta is ilyen élményeket keresek, és […]
KedvelésKedvelés