Ilyen az, amikor egy színész reneszánszát gátlástalanul kihasználja egy alkotói gárda. Az Arcadiant szerintem sokan Nicolas Cage miatt is vártuk, de egy elég hálátlan szerepet kapott a nyakába.

A történet: egy posztapokaliptikus világban egy apa és két fia próbál túlélni.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Szóval ilyen az, amikor mindenféle kreativitást mellőznek a közreműködők, és csak abban bíznak, hogy egy nagyobb név önmagában elég lesz ahhoz, hogy becsalogassa a nézőket. Nicolas Cage pedig a botrányos 2010-es évtized után ismét felkapott lett, sőt, hívószó, habár ezt kevesen gondoltuk volna.

Szerencsére a hullámvasútra hajazó karrieríve tükrében egy ilyen film már nem oszt, nem szoroz nála. Az Arcadian olyan, mintha idő előtt aratnánk le a termést: megvárjuk, amíg kibújik a földből a szár, aztán már jön is a kasza, és begyűjtjük a gyér termést. A világépítésbe épp csak belekezd, és nem is törődik utána különösebb magyarázatokra. A család dinamikáját is szintén csak felületesen kaparja meg, amit bőven elégnek titulál – pedig ennek a történetnek a középpontjában pont Cage családja állna, de mivel alig ismerünk meg róluk valamit, nehéz izgulni értük.

És hát valljuk be, a szörnyek megjelenítése csapnivaló – inkább megmosolyogtató. A 80-as években volt ilyen szinten a technológia, amit most sikerült 2024-ben reprodukálni. A film hangulata alapján ezt komolyan gondolták, ami még súlyosabb bűn, mintha direkt fullba nyomták volna a kretént, mint az Onyx-ban. Láttunk már azért ennél is rosszabbat, de Cage miatt mégis vérzik a szívem. Szerencsére ő még egy Longlegsszel javíthat a 2024-es horrormérlegén.

Egyébként néhány sort a Puliwoodon is írtam róla.

Horror Box Office értékelés: 37%
IMDB értékelés: 5.5