Most, hogy az első részről megírtam a magamét a saját posztjában (nem is tudom mikor írtam ilyen hosszút ide a blogomra!), érkezzenek a folytatással kapcsolatos gondolataim.

A történet: évekkel az első film eseményeit követően Becky életét ezúttal terroristák keserítik meg.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A folytatás már egy könnyedebb hangnemet ütött meg, amiben túlzásokba hajló jelenetek tompították a Beckyre jellemző horrorisztikusba fulladó realisztikusságot. Bevallom, történetesen én már az első filmnél is valami ehhez hasonló hangulatra számítottam volna, de akkor valószínűleg nem maradt volna annyira emlékezetes.

A The Wrath of Becky persze elődjéhez hasonlóan nem finomkodik, ha az erőszakábrázolásról van szó, ám lényegesen több humor fér meg benne, amit vagy konkrét dialógusokkal, vagy már paródiaszerű megoldásokkal oldanak meg. Ehhez valószínűleg köze van annak, hogy a második részre lecserélődtek a rendezők, de szerencsére a Matt Angel – Suzanne Coote páros szintet tudott ugrani a Hypnotic után, és a hangulatváltozáson túl különösebb minőségbeli romlásról nem beszélhetünk.

Az első rész ötletes koncepcióját, miszerint vígjátékszínészeket teszünk meg rosszfiúknak, itt is folytatták: ezúttal mindenki kedvenc Stifflere, Seann William Scott bújt a fanatisták vezetőjének bőrébe, és ha lehet ilyet mondani, még Kevin James performanszát is túlszárnyalta. Persze ő számomra már a Goonnal bizonyította, hogy képes kilépni a Stiffler buborékból, és kompetens színész, de itt újabb magasságokba lépett nálam. Még hidegvérűbb, még precízebb, megjelenése pedig kíméletlen profizmusról árulkodik már az első pillanattól kezdve.

Scott egyértelműen felfelé húzza a pontszámot, míg a történet alakulása viszont lefelé. Igen, tömény és felkavaró volt Lulu Wilson Beckyjének eltorzulását, lealjasodását végigkövetni az előző részben, viszont mindenképp egy teljesen egyedi vízióról beszélhettünk. A The Wrath of Becky fináléja viszont már egy klisés helyzetbe orientálja a franchise-t, amiben sokkal nehezebb lesz kitűnni, maradandót alkotni. Persze nem lehetetlen ezt összehozni, ám dicséretesebb lett volna, ha a járatlan út mentén halad tovább a cselekmény. Ettől függetlenül a folytatásra ezután is benevezek.

Horror Box Office értékelés: 69%
IMDB értékelés: 6.0