Nefarious (2023)

Hölgyeim és Uraim! Nem hittem volna, de új szubzsáner született: filozófiai/filozófikus horror, ami trükkök, effektek és gore helyett dialógusok révén okoz hidegrázást a nézőben.

A történet: a kivégzése napján egy sorozatgyilkos kap egy utolsó esélyt egy pszichiátertől, hogy az megállapítsa róla, hogy eszénél van-e vagy sem.

Horror Box Office Verdikt: Veteránoknak kötelező
Miközben a nézők lassan belecsömörlenek a látványosabbnál látványosabb produktumokba a filmvásznon, úgy válnak egyre értékesebbé a minimalista filmek: csupán 1-2 karakter, egy feszültségtől duzzadó alaphelyzet (+ ennek megfelelő helyszín), feszes, vagy legalábbis érdekfeszítő párbeszédek, és semmi több. A helyzet pedig az, hogy ha ezekkel jól zsonglőrködnek az alkotók, akkor ez igenis lehet egy működőképes formula.

A Nefarious egy alattomos trailerrel vonzott be, hiszen a másfél perces ízelítő egy paráztatós, börtönben zajló démoni megszállást sejtetett. Ám most az egyszer egyáltalán nem bánom, hogy félrevezettek, mert egy tényleg egyedi, már-már kuriózumnak mondható mű keletkezett, ami teljesen ellenment az elvárásaimnak – a legpozitívabb értelemben.

Sean Patrick Flanery színészi játéka lehengerlő, abszolút a hátán viszi a filmet. Hidegrázós mondatok hagyják el a száját, és amikor már azt hisszük, hogy nem tudja überelni az előző kijelentéseit, újabb kártyákat terít az asztalra, amitől nem csak a pszichiáter ellenlábasának fájhat a feje.

Egyedül a finálé miatt vagyok kicsit szomorú – sokkal nagyobbat ütött volna, ha még sejtelmesebben ér véget. Így a főkérdéseket a film maga megválaszolja, pedig mennyivel szebb lett volna, ha hagyja a nézőt morfondírozni napokig a logika és a hit örökérvényű dilemmáján. Ennek ellenére az oda vezető út a maga nemében lehengerlő. A néző ugyanis könnyedén tud azonosulni az ateista pszichiáterrel, hogy aztán annak észérveit módszeresen cincálja szét ez az őrültnek és veszélyesnek tűnő fazon az asztal túloldaláról. Aki a következő pillanatban már a legesetlenebb figuraként remeg előttünk, olyannyira, hogy még meg is sajnálhatjuk.

Súlyos érvelések, és még annál is súlyosabb ítéletek hangoznak el ebben a filmben. Egyáltalán nem egy klasszikus horror, de az igazságai, üzenetei miatt mégis több horror van benne, mint a jump scare-ekkel rohamozó found footage-ekben. Azt nem tudom, hogy az idei lista élén végez-e a Nefarious, de az már bizonyos, hogy a 2023-as év kedvence lesz nálam.

Horror Box Office értékelés: 80%
IMDB értékelés: 6.3

Nefarious (2023)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. […] #5 Nefarious – 80%Legalább annyira váratlan élmény, mint a Totally Killer volt. Egyben újabb bizonyíték arra, hogy a kamaradrámák a megfelelő kezekben simán megállják a helyüket félelmetes horrorként. Mint a bejegyzésben is taglaltam, filozofikus horrorként kategorizálnám be, amihez talán Az ördög ügyvédje a legjobb viszonyítási pont. Ebben azonban kevés a grafikus jelenet, és inkább az emberi természet olykor valóban ördögi oldalának bemutatása lesz az, amitől borsódzni fog a hátunk. […]

    Kedvelés

Hozzászólás