Hölgyeim és Uraim! Nem hittem volna, de új szubzsáner született: filozófiai/filozófikus horror, ami trükkök, effektek és gore helyett dialógusok révén okoz hidegrázást a nézőben.
A történet: a kivégzése napján egy sorozatgyilkos kap egy utolsó esélyt egy pszichiátertől, hogy az megállapítsa róla, hogy eszénél van-e vagy sem.
Horror Box Office Verdikt: Veteránoknak kötelező
Miközben a nézők lassan belecsömörlenek a látványosabbnál látványosabb produktumokba a filmvásznon, úgy válnak egyre értékesebbé a minimalista filmek: csupán 1-2 karakter, egy feszültségtől duzzadó alaphelyzet (+ ennek megfelelő helyszín), feszes, vagy legalábbis érdekfeszítő párbeszédek, és semmi több. A helyzet pedig az, hogy ha ezekkel jól zsonglőrködnek az alkotók, akkor ez igenis lehet egy működőképes formula.
A Nefarious egy alattomos trailerrel vonzott be, hiszen a másfél perces ízelítő egy paráztatós, börtönben zajló démoni megszállást sejtetett. Ám most az egyszer egyáltalán nem bánom, hogy félrevezettek, mert egy tényleg egyedi, már-már kuriózumnak mondható mű keletkezett, ami teljesen ellenment az elvárásaimnak – a legpozitívabb értelemben.
Sean Patrick Flanery színészi játéka lehengerlő, abszolút a hátán viszi a filmet. Hidegrázós mondatok hagyják el a száját, és amikor már azt hisszük, hogy nem tudja überelni az előző kijelentéseit, újabb kártyákat terít az asztalra, amitől nem csak a pszichiáter ellenlábasának fájhat a feje.
Egyedül a finálé miatt vagyok kicsit szomorú – sokkal nagyobbat ütött volna, ha még sejtelmesebben ér véget. Így a főkérdéseket a film maga megválaszolja, pedig mennyivel szebb lett volna, ha hagyja a nézőt morfondírozni napokig a logika és a hit örökérvényű dilemmáján. Ennek ellenére az oda vezető út a maga nemében lehengerlő. A néző ugyanis könnyedén tud azonosulni az ateista pszichiáterrel, hogy aztán annak észérveit módszeresen cincálja szét ez az őrültnek és veszélyesnek tűnő fazon az asztal túloldaláról. Aki a következő pillanatban már a legesetlenebb figuraként remeg előttünk, olyannyira, hogy még meg is sajnálhatjuk.
Súlyos érvelések, és még annál is súlyosabb ítéletek hangoznak el ebben a filmben. Egyáltalán nem egy klasszikus horror, de az igazságai, üzenetei miatt mégis több horror van benne, mint a jump scare-ekkel rohamozó found footage-ekben. Azt nem tudom, hogy az idei lista élén végez-e a Nefarious, de az már bizonyos, hogy a 2023-as év kedvence lesz nálam.
Horror Box Office értékelés: 80%
IMDB értékelés: 6.3
[…] horroralkotások ábrázolták mesteri szinten, mint a Speak No Evil vagy a Soft & Quiet, de a Nefarious és most a Brooklyn 45 is bizonyítja, hogy egy csipetnyi természetfelettivel is bátran lehet […]
KedvelésKedvelés
[…] lesni, hogy egyértelművé váljon a zsáner fejlődési íve. Mivel nem is olyan régen láttam a Nefarioust, amiben szintén egy pszichiáter főszereplővel volt dolgunk, így a különbség még […]
KedvelésKedvelés
[…] pedig nyitott vagyok az olyan horrorokra, amik filozofikus irányvonalat vesznek fel, lásd Nefarious, de ez a film mégsem tudott berántani az atmoszférájába. Valószínűleg nagyban hozzátett […]
KedvelésKedvelés
[…] a kereszténységhez való orientálódást illeti. Ennek ellenére az év egyik top élménye a Nefarious lett, hogy aztán egy másik kereszténységben/katolicizmusban gyökerező horror még inkább […]
KedvelésKedvelés
[…] #5 Nefarious – 80%Legalább annyira váratlan élmény, mint a Totally Killer volt. Egyben újabb bizonyíték arra, hogy a kamaradrámák a megfelelő kezekben simán megállják a helyüket félelmetes horrorként. Mint a bejegyzésben is taglaltam, filozofikus horrorként kategorizálnám be, amihez talán Az ördög ügyvédje a legjobb viszonyítási pont. Ebben azonban kevés a grafikus jelenet, és inkább az emberi természet olykor valóban ördögi oldalának bemutatása lesz az, amitől borsódzni fog a hátunk. […]
KedvelésKedvelés
[…] Túl a komfortzónánTavalyi – illetve most már tavalyelőtti – nagykedvencem volt a Nefarious, ami az egyszerű, de nagyszerű koncepciók mentén, minimális setting mellett volt képes egy […]
KedvelésKedvelés