Rob Savage két saját film után a horror nagykirályának, Stephen Kingnek a történetét adaptálhatta, amiről a Puliwood hasábjain írtam bővebben, spoiler mentesen.

A történet: egy anya tragikus halálát követően egy család házába nemcsak a gyász, hanem egy gonosz entitás is beköltözik.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Rob Savage első filmjét, a Hostot imádtam. Azóta az egyik legfélelmetesebb filmként tartják számon, a parafaktorát pedig tudományosan bizonyították. Aztán jött a Dashcam, ami nagyon félrement. Savage harmadjára egy King-adaptációval javíthatta volna a második alkotásának botladozását, és hiába a papíron ígéretesnek mutatkozó keresztmetszet, ez bizony gyenge lett. Mármint, annak mindenképp, aki egy Host szintű paráztatást várt volna, mint én.

A Dashcamnél még így is sokkalta jobb lett, de tény és való, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni. A Puliwoodon részletesen leírtam, hogy miért nem sikerült kitörnie az egyszer nézhető középszerek táborából. Alapvetően kár ezért, ám legalább Savage bizonyította, hogy még kár lenne leírni őt – viszont a negyedik filmjével mindenképp domborítania kell ismét egy nagyot, ha a magasabban jegyzett direktorok között akarja számontartatni magát. Bár igazából már a Dashcam bejegyzésében is a harmadik alkotásának fontosságával zártam a sorokat, viszont láthatóan megenyhültem azóta. Remélem, nem játssza el végül a bizalmamat a következő dobásával.

Horror Box Office értékelés: 59%
IMDB értékelés: 6.1