Jöjjön hát, aminek már hetekkel ezelőtt jönnie kellett: 2022 toplistája, legalábbis az én szemszögemből. Ahogy tavaly, úgy idén is maradtak hiányosságok, amik lehet bekúszhattak volna ebbe a top 10-be (X, Pearl, The Crimes of the Future, Fresh – ezek a nagyobb hiányosságok a tavalyi évből), de amennyiben változás lesz, úgy majd idővel jönni fog a második felvonás.

Míg tavaly alig tudtam öt filmet összerakni a listámba, melyek legalább 70% körül lettek volna, a 2022-es évben el voltunk kényeztetve, főleg ami az év második felét illette. Úgyhogy a legjobb ötös helyett jöjjön most egyenesen egy legjobb tízes, ha már így megcsúsztam a rangsorommal.

#10 Scream / Sikoly – 72%
Rögtön a lista alján egy hármas holtverseny található, és sajnos kettőt közülük csak a Futottak még kategóriában tudom majd felsorolni a bejegyzés alján.Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen horror rajongó, aki számára a Sikoly franchise mindig is egy külön kis zugot fog képezni a kedvencei között. És azt is gyanítom, hogy rajtam kívül is fáztak még sokan a 2022-es reboot/remake miatt, hogy aztán egy igen kellemeset csalódhassanak. A Ready or Not rendezői, Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett tisztelettel, ámde innovatív módon nyúltak a 10 éve porosodó franchise-hoz, és sikeresen feltámasztották kedvenc önreflektív slasher folyamunkat. Ha pedig sikerülne nekik a jövő hónapban érkező hatodik részt is ügyesen kivitelezni, nem is tudom mit fogok csinálni örömömben. Mindenesetre Ghostface ismét trendi lett, ez pedig 2022 egyik legörvendetesebb fordulata volt.

#9 Pahanhautoja / A keltetés – 74%
Az első a listán, aminek a para faktora inkább mínuszos, jobban mondva, parodisztikus. Az óriástojásból kikelt madár-ember hibrid látványa sokaknál lehetett közröhej tárgya, megint másokat pedig kiábrándíthatott a sztoriból, ami viszont egyúttal elég komoly és fontos üzeneteket próbált átvinni a közönség számára. Engem megihletett, és fel is idézte számomra azokat a pillanatokat, amikor rádöbbentem szokásaim, cselekvéseim és döntéseim hátterében meghúzódó okozatokra. A horror műfajának szépsége mindig is a hasonszőrű alkotásokban lesz megtalálható, melyek a “ronda” külsőn túl a belső állapotunk mocskába is bepillantást nyújt.

#8 Nope / Nem – 75%
Jordan Peele a Get Out sikerét követően alaposan megosztotta a népet az Usszal, köztük engem is. Ilyen turbulens debütálás után már óvatosabban vártam a soron következő filmjét, ami viszont, bár a Get Out magasságaiba nem is ért fel, de ismét egy emlékezetes alkotás lett. A szenzáció kultuszát járja körbe, súlyos kritikát megfogalmazva a 2020-as évek nyugati társadalmáról, ahol egyre inkább csak az a tíz másodperces reflektorfény számít, amit a TikTokon, a YouTube-on meg egyéb influencer platformon megkaparinthatnak a tartalomgyártók. Belegondolva, elég szomorú a látlelet, és Peele nem is finomkodik a megítélésük kapcsán. Azonban amivel igazán kiemelkedik a Nope, az a konvencionális műfaji tematika kiforgatása. Pimasz módon veszi hülyére a nézőt: elhiteti, hogy egy jól megszokott mederben fog haladni a cselekmény, hogy aztán egy valóban váratlant és egyedit hozzon ki belőle.

#7 Deadstream – 75%
Az év egyik legnagyobb meglepetése számomra. Amekkora found footage rajongónak könyveltem el magam a blogom indulásakor (ez csak 2021 eleje!), mostanra annyira belefáradtam. A Deadstream sem találja fel újra a spanyolviaszt, de nagyon szórakoztató módon alkalmazza a már ismert fordulatokat, kliséket és jump scare-eket. Persze a hab a tortán az Evil Dead franchise-ra jellemző praktikus effektek, ami egy 2022-es köntösbe bújt retrofilmet eredményez, ami minden nosztalgiára vágyó horrorfannak kötelező lesz az ezévi felhozatalból.

#6 Pengabdi Setan 2: Communion – 77%
Míg tavaly Ázsia ült fel a trónra az éves toplistámban, addig most csak egy hatodik helyre futotta a kontinenstől. Persze Joko Anwar folytatásának nincs oka a szégyenkezésre, ez egy erős mezőny volt. Én már azt is élveztem, hogy a Pengabdi Setan avagy a Satan’s Slaves folytatása nem maradt el sokkal az elődtől. Igen, ennyit tesz, ha nem futószalagon gyártják az alkotók a soron következő részeket, hanem hagynak időt és teret maguknak, hogy átgondolják, megtervezzék a hogyantovábbot. Ahogy az első részből, úgy a másodikból is maradnak emlékezetes parajelenetek, melyek miatt még hosszú ideig fogok vissza-visszatérni Anwar pokoli lázálmába.

#5 The Menu / A Menü – 79%
Ötödik hely, és már a 80%-ot súroljuk, ami tavaly csak a top 2 filmnek sikerült, plusz egy bónusz darabnak. Ebből is jól látszik, hogy milyen erős volt az év. A The Menu horror besorolása véleményem szerint túlzó, de olyan szempontból helytálló, hogy alaposan kimozdítja az embert a komfortzónából. Ahogy a Bodies Bodies Bodies is tette, itt is gazdag csoportok képviselőit figyeljük meg, ahogy elköltik normális családok egészéves költségvetését egyetlen vacsorára, ám az aktuális menüsor váratlan meglepetésekkel is kecsegtet. A bejegyzésben ihletett módon írtam a The Menu megannyi interpretációs lehetőségéről, úgyhogy nem is szaporítanám a szót tovább.

#4 Barbarian / Barbár – 80%
A 2022-es év slágerhorrorja, amit már mindenki meg akart nézni, és alig volt rá alkalom. Hogy aztán a nagy hype következtében rengetegen csalódásnak éljék meg a végeredményt. Ez viszont már nem a film hibája. A trailer azt az új tendenciát követte, ami nem meséli el az egész cselekményt két percben, úgyhogy ennek köszönhetően a nagyobb fordulatok rejtve maradhattak a megtekintés előtt. Elsősorban narratív húzásaival vett le a lábamról, illetve az első 30-40 perc feszültségépítésével, ami vitathatlanul a film csúcspontja. Lehetett volna jobb is, aláírom, de ettől még Zach Gregger rendező egy egyedi történetet rakott le az asztalra, amit 2022-ben kevés filmrendező mondhat el magáról.

#3 Smile / Mosolyogj – 81%
Igen, ki lehet akadni, a Smile nálam megelőzte a Barbariant. Lehet csupán egy olyan időszakban néztem meg a Smile-t, amikor nagyon ráéreztem a főhősnő dilemmájára, de összességében a pszichiáteren eluralkodó pánik, a racionalitáson felülkerekedő természetfeletti az egyik leghitelesebb módon került itt bemutatásra. Félelmetesnek nem titulálnám, de a története és a háttérben meghúzódó pszichológiai folyamatok miatt mégis egy kompakt élményt tudott nyújtani.

#2 Soft & Quiet – 82%
Viccesen mondhatnám azt, hogy azért is húzódott el ennyire a toplista, mert heteken keresztül nem tudtam dűlőre jutni az első két helyezést illetően. Ugyanis a lista aljához hasonlóan itt is holtverseny volt, azonos százalékkal. Még most sem vagyok biztos a végső sorrendet illetően, és lehet egy év múlva már kicserélném a kettőt. Mindenesetre a Soft & Quiet és a végső “győztes” is a realisztikus horrorokból kerül ki. Sőt, az is megegyezik bennük, hogy egyikben sincs semmi természetfeletti, csupán az emberi természet árnyoldalai kerülnek bemutatásra bennük, kendőzetlen módon. A Soft & Quiet a jelenkor társadalmának fortyogó vulkánját illusztrálja – távolról gyönyörűen mutatnak ezek a hegységek, ám amikor kitörnek, mindent magával ragadnak és elpusztítanak. Ez ugyanúgy igaz az új társadalmi előírások és trendiségek börtönébe kerülő emberekkel, akiknek mostanában esélyük sincs hallatni a hangjukat, ami pontosan megágyaz az olyan indulatmegnyilvánulásoknak, mint amit ebben a filmben is láthatunk.

#1 Speak No Evil / A látogatás – 82%
A tavalyi év után ezúttal sem egy amerikai alkotás végez az élen, de immáron az öreg kontinens, azaz Európa képviseli magát a csúcson. Megrázó. Ez a legalkalmasabb szó a Speak No Evil jellemzésére. A szintén a társdalami normánkba, a viselkedésünkbe kódolt kedvesség, a folytonos tűrés és nagyot nyelés a jelenünkre egy olyan szintet ütött meg, amit az ez ellen lázadó emberek játszi könnyedséggel tudnak kihasználni és ellenünk fordítani. A Speak No Evil a téma súlyosságának érzékeltetése érdekében a fináléra az extrém fordulatoktól és ábrázolásmódtól sem retten vissza. Bizony, ha nem állunk ki magunkért, szeretteinkért, mert félünk attól, hogy mások mit gondolnak majd, akkor könnyedén találhatjuk magunkat legalább olyan kellemetlen helyzetben, mint a Speak No Evil dán családja. Ahhoz pedig kétségünk se férjen, hogy a hollandokhoz hasonló emberek rögtön kiszagolják azt, ha nem merünk nemet mondani. Ez egyben a 2023-as évem egyik kitűzése is lett egyben, úgyhogy tessék, egy újabb példa arra, hogy még tanítani is tud a horror zsánere.

Ez lett tehát a 2022-es 10-es toplistám. Mint írtam az elején, nincs kizárva, hogy 1-2 éven belül egy módosított listával rukkoljak elő, ha már teljes lesz a paletta. Mindenesetre akadt még ezen a tízen kívül is szórakoztató, félelmetes és jó alkotás: a már említett Bodies Bodies Bodies, illetve a Prey, melyek a Sikollyal holtversenyben végeztek százalék tekintetében. A gyönyörű You Won’t Be Alone, amin keresztül több életet is megtapasztalhatunk alig 110 percben. Echte paráztatást is kaptunk Hollandiából a Moloch révén, a Sick pedig a COVID időszakba csempészett be egy elborult slasher történetet. A realisztikusabb horrorok terén még a Watchert emelhetném ki, ami ügyesen emelte át Hitchcock Hátsó ablakát a modern korba, jóval félelmetesebb köntösben. Illetve még abszolút meglepetésként a lengyel A pokol bugyrát is megemlítem, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok rajta szórakozni.

Nektek mik voltak a kedvenceitek az elmúlt évből?