Miért mindig év végére érkeznek meg az igazán ütős horroralkotások? Az ínséges első félév után tényleg csak kapkodom a fejem, hiszen augusztustól kezdve szinte minden hónapban debütált egy film, ami végül a 2022-es toplistámban találhatja magát – mint a The Menu is.

A történet: egy távoli szigeten tartandó exkluzív vacsora bombasztikus desszerttel várja nívós vendégeit.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Tavaly kaptunk egy Speak No Evilt és egy Soft & Quietet – mindkettő letaglózó élmény lett számomra, a megfogalmazott üzenet és annak kivitelezésének hála. A The Menu ars poeticája és kritikája legalább annyira lényeges és aktuális, ám mégis egy jóval könnyedebb hangulattal próbálja meg legyömöszölni ezeket a néző torkán – mint Ralph Fiennes séfje a vendégekén -, ami legalább nem veszi el napokig az ember életkedvét.

A fekete humor mindig is barátom volt, ám a The Menuben a sznobizmusra, a globalizmusra, a földtől elrugaszkodott életekre épülő humorbombák robbannak, és olykor-olykor észre sem vesszük, hogy igazából magunkon is nevetünk – közben pedig a filmben életek mennek tönkre vagy huny ki a fényük örökre. Ez bizony egy olyan 18+-os groteszk, amit Örkény is jóváhagyott volna, ha megérhette volna ennek a filmnek a premierjét.

A The Menu abból a szempontból is különleges, hogy rengeteget interpretációnak ágyaz meg. A művész, a maximalizmus, a kielégítetlenség oldala feszül szembe a túlfogyasztó társadalom képviselőivel, az arrogáns, nárcisztikus és egoista megmondó emberekkel, akiknél viszont még csak az emberi ösztönök sem aktivizálódnak, ha éppenséggel sarokba vannak szorítva. A trailer alapján egy kannibalizmusba hajló ökörségre számítottam, de ehelyett sokkal többet kaptam: egy szigorú, de mégis engedékeny görbe tükörképet a társadalmunkról. Szigorú, de engedékeny – kulcsszavak, melyek nemcsak a művészek, hanem a mindennapi emberek számára is segítségül lehetnek az elakadások leküzdésében, a régi lángunk újra megtalálásában.

Ugyanis ahogy a The Menu is megmutatja, mások igényeinek szüntelen – és gyakran hálátlan – kielégítése alatt könnyen meg tudunk feledkezni, mi is indított el minket egy bizonyos úton, ami viszont az életünk bármely pontján képes lesz ismét felvillanyozni minket. Ha már tudjuk, mi is az a belső vágy, csupán emlékeztetni kell magunkat rá – és jó esetben egy ínycsiklandó sajtburgerrel tudjuk utána megjutalmazni magunkat.

Horror Box Office értékelés: 79%
IMDB értékelés: 7.3