A Barbarian után az év egy másik nagy top várományosa is megtekintésre került a közelmúltban, és szerencsénkre nem egy Truth or Dare minőséget, hanem annál sokkal többet kaptunk.
A történet: páciense brutális halálát követően egy pszichiáter ugyanolyan látomások kezdik el gyötörni, mint elhalálozott betegét.
Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Már csak a pofonegyszerű koncepciójából fakadóan is lehetett volna ez egy újabb lagymatag tini horror, mint azt láthattuk a Truth or Dare esetében. Ám Parker Finn első egészestés horrorfilmjével nem akart ennyivel megelégedni, és inkább egy rendesen kidolgozott koncepciót és történetet tálalt elénk, a legnagyobb örömünkre.
Az elmezavarodottságot szinte minden realisztikusabb horrorfilm alkalmazza – akár mint központi koncepciót, akár mint valami plot device-t, de a Smile-nak sikerült a kettőt összegyúrni, ami egy igazi kuriózumot szült. A szakavatott pszichiáterek lehetnének az utolsók a sorban, akiket egy-egy városi vagy folklór legendával az őrületbe lehetne kergetni, a Smile viszont ügyesen mutatja be, hogy épül le az ebben a szerepkörben funkcionáló főhősnőnk összes védőfala és bástyája és adja át magát valaminek, amit kívülállóként szimpla őrületként írhatnánk le.
A Smile is azon filmek sorát erősíti az évből, melyek olcsó jumpscare-ek helyett egy bőr alá kúszó atmoszférával támadnak a nézőre, és ahogy az utóbbi évek trendje is mutatja, ez bizony trendi, menő és hatásos mostanában. Nálam olyannyira, hogy bár ezzel lehet sokan nem értenek egyet, de még a Barbariannél is előrébb rangsorolnám, de csak egy hajszálnyival – ugyanis a szintén remek Barbarian a narratívájában és a kivitelezésben néha már “paródiaszerűvé” züllött le, amit a film mezei kritikusai rendre szóvá is tesznek, a Smile-ban viszont nincs ehhez fogható fellélegzés. Parker Finn abban a hangulatban vezényli le a művét, mint amilyenben kezdünk, éppen ezért nagy meglepetésekre sem lehet számítani tőle – de ez nem is feltétlenül baj.
Bár a The Dark and the Wicked egy jóval sötétebb hangulatú, komorabb film volt, de mégis azzal tudnám párhuzamba állítani az elmúlt évekből. Aki a nyitány után még reménykedik abban, hogy ebből bármi jó kisülhet a szereplőink számára, nos, az magára vessen.
Horror Box Office értékelés: 81%
IMDB értékelés: 6.6
[…] Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmiUgyanazt tudnám ismételni, mint azt tettem a Smile-nál: alapvetően egy sokszor feldolgozott alapkoncepcióval van dolgunk A Pokol Bugyránál, ám azt […]
KedvelésKedvelés
Szép jó estét!:)
Mi az a plot device? Hogy működik?
KedvelésKedvelés
A plot device a cselekményt előrevivő mozzanat/fordulat a történetben. Az elmúlt időszakban ugye ezt is sikerült nagyon hanyagul kezelni, és ebből születnek a “csodafegyverek” a végső konfliktusban, amiről odáig senki sem hallott, de pont időben a hős rendelkezésére áll a gonosz legyőzéséhez.
KedvelésKedvelés
Köszi szépen!:)
KedvelésKedvelés
[…] hasonszőrű próbálkozások könnyedén fulladhatnak paródiába, ám a Smile-lal egyetemben ezúttal is egy remek színészi alakítást kapunk a főszereplő Cecilia Milocco […]
KedvelésKedvelés
[…] de az egyik legjobb ördögűzős film Az ördögűző óta), A háború démonjai, Sikoly (V), Smile, valamint legutóbb és legfrissebb a The Passenger, amiben kvázi főszereplőként […]
KedvelésKedvelés
[…] vannak kihegyezve, jól működnek. A csak az apuka arcát viselő szörny, démon (?) pedig a Smile filmekben is simán megállná a […]
KedvelésKedvelés
[…] voltam. És még bajban is vagyok. Hiszen az megmaradt, hogy a Smile első része a 2022-es év toplistájának előkelő helyén végzett, és az összhatás is bennem […]
KedvelésKedvelés