Azt már a Bloody Hell óta tudhatjuk, hogy finn barátainknál sem kell messzire menni az eszement koncepciókhoz, ám a Pahanhautojával új szintre emelték az extrém alapötleteket.

A történet: egy anyját lenyűgözni vágyó tini magához vesz egy erdőben talált tojást, amiből viszont nem várt teremtmény kel ki.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Ez is egy olyan horror lett, amire a kommerszebb alkotások kedvelői hevesen fogják rázni a fejüket, míg a művészibb hajlamú filmekre vevőknek csorogni kezd majd a nyála. Ahogy néztem eddig a magyar felületeken a Pahanhautoja alatti kommenteket, hazánkban inkább az előbbi érvényesült a nézőknél, amin őszintén nem is vagyok meglepve.

Tény, hogy nem egy akciódús film, és a vizuális megoldások is hagynak maguk után kivetnivalót. Ám azt is muszáj leszögezni, hogy gyönyörűen mutatja be a követelőző szülők és az elnyomott gyerekek közti dinamikát, és hogy ez a folytonos hozzáállás a szülő részéről milyen drasztikus végeredményt idézhet elő.

Hiszen miről is szól A Keltetés? Nem másról, mint hogy gyerekként elnyomjuk magunkban mindazokat a hibákat, amiket a szüleink, vagy legalábbis a belső ismeretségi körünk tagjai rendre szóvá tesznek. Megtagadjuk ezeket a gyengeségeket, ahelyett, hogy elfogadnánk azokat, és megtanulnánk kezelni és fejleszteni őket. Ezáltal pedig öntudatlanul is egy olyan imposztőrt faragunk magunkból, aki majd azután is ostorozni fog minket, ha már a külső hangok elcsitultak, hiszen sosem leszünk elég jók – sem a saját szemünkben, sem a világéban.

A Pahanhautoja ezt a fenti meghasonlást vizuálisan is megjeleníti a néző számára. A főszereplő lány, Tinja, egy tojásban kotyvasztja ki öntudatlanul azt a “gyermeket”, akit az ő anyja mindig is látni akart, és aki nem lesz rest a céljai érdekében erőszakosan fellépni a rosszakarói ellenében. Ám ennél súlyosabb a helyzet: az énközpontúság hevében mindenkit konkurenciának lát, aki ártott Tinjának vagy csupán elhappolta előle a reflektorfényt.

Az igazi Tinja saját anyját meghaladva lép be egy anyai szerepkörbe, ám ellentétben a felmenőivel, ő képes lesz a hibái, a csúfsága és az erőszakossága ellenére is szeretni saját gyermekét, és a végletekig elmegy az ő védelméért. Ez pedig egy olyan tragikus csúcspontot vetít előre, amit Hanna Bergholm rendező nem is akar elkerülni. A záró képkockák után pedig kísérteni fog minket a kérdés, miszerint mi vajon melyik énünket áldoztuk fel a felcseperedésünk folyamán. Ennek megválaszolásához pedig lehet olyan félelmekkel kell megküzdenünk, amit még a legparább horrorfilmek sem tudnának előidézni. Így válik azonban a Pahanhautoja egy elemi szintű horrorrá, és az idei év egy nagyon erős darabjává.

Horror Box Office értékelés: 74%
IMDB értékelés: 6.2