Az 1996-os Ragadozók (The Ghost and the Darkness) óta kenyerem az oroszlánokkal operáló filmek, de sajnos azóta sem volt olyan alkotás, ami mind izgalmában, mind hangulatában képes lett volna valami hasonló élményben részesíteni engem. A Beast már egy fokkal jobb volt, mint az elmúlt évek próbálkozásai, de még mindig nem az az igazi átütő erejű élmény, amire vágyna az ember.

A történet: egy orvvadászok által traumatizált oroszlán emberekre kezd el vadászni egy odalátogató szafarizó család legnagyobb pechére.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Idris Elba ismét visszatért Afrikába a Beast kedvéért, és ezúttal még egy oroszlánnal is szembe mert nézni. No persze ezek a cicák már CGI-jal lettek a képernyőre vetítve, de elnézve őket azért elgondolkozik az ember, hogy miért végeztek ennyivel jobb munkát az itteni VFX-esek, mint a Preynél. Ugyanis a Beast legnagyobb erénye, hogy remek számítógépes oroszlánokat sikerült megalkotniuk, melyek a hihetőségi skálának felső fokán helyezkednek el.

Ami a film többi részét illeti, nincs benne semmi kiemelkedő, de nincsenek is benne orbitális baromságok. Az persze kérdéseket vet fel, hogy a film elején még naivan csapdába sétáló vadállat hogyan válik pillanatok alatt intelligens és elpusztíthatatlan fenevaddá, de ezekre a válaszokat nem egy Beast jellegű mozifilmben kell keresni.

A cselekmény tartogathatott volna egy-két meglepetést, vagy legalábbis jobban palástolhatta volna, merre is akarják kifuttatni. Ettől még a film végi végső leszámolás a kezdeti röhejessége ellenére ütősre sikeredett, ám a film lehetett volna merészebb, tökösebb, ami az áldozatokat és azok kilétét illeti. A szőrszálhasogatásaim ellenére ez egy tisztességes iparos munka, de semmi több – ám még így is kiemelkedik az oroszlános mezőnyből.

Horror Box Office értékelés: 60%
IMDB értékelés: 5.6