A Netflixnek hála újabb gyöngyszemre akadtam, amit a hogyan színészkedjünk és hogyan ne címszó alatt lehetne tanítani a színészeti fősulin.

A történet: egy ötfős család beköltözik egy sorozatgyilkos korábbi otthonába, ami a helyi pitiáner rablóbanda figyelmét is felkelti.

Horror Box Office Verdikt: Messziről kerülendő
Az alapkoncepció akár ígéretes is lehetne, hiszen kedvelem az olyan jellegű történeteket, melyekben a kezdetekben megismert rosszfiúk egy náluk is gonoszabb emberrel vagy szörnnyel kell szembenézzenek. Ennek ékes példája a Vaksötét, vagy a ’90-es évek egyik klasszikusa, az Alkonyattól pirkadatig. Persze ellenpélda is van bőven. A Hunter’s Moon pedig sajnos az utóbbiak táborát erősíti.

Michael Caissie rendező filmjére a színészkedésre kiélezett nézők nagyon fognak haragudni, hiszen egyszerűen pocsék a felhozatal. Ismeretlen színészek és színésznők próbálják autentikusan eladni a városi, naiv polgárokat, de szinte minden jelenetben látszik, ahogy mosolyra görbül a szájuk, annyira amatőrök. A film egyetlen pozitívuma Thomas Jane, aki annyira éles kontrasztot képvisel a többiekhez képest, hogy világítótoronyként tűnik ki a teljesítményével. Úgyhogy a Hunter’s Moon, ha már szórakoztatásban megbukik, de legalább színészhallgatók számára tanulmánynak kiváló: megmutatja, hogy amennyiben komoly terveket fűznek a színészi pályával, hogyan ne színészkedjenek a jövőben.

Belemehetnék az orbitálisan szörnyű praktikus megoldásokba, vagy a kiszámítható cselekménybe, ám ez pontosan az a film, amelynél a színészi teljesítmény mellett eltörpül minden hiányosság és hiba. Azért nem egy The Stay minőség, de még így sem lehetnek büszkék magukra a közreműködők.

Horror Box Office értékelés: 28%
IMDB értékelés: 3.4