A következő bejegyzésekben talán úgy tűnik, hogy megsokasodtak a francia filmek, de ez csupán puszta véletlen műve. Mathieu Turi alkotása azonban nem véletlen módon lett összepakolva, épp ezért érdemli meg a teljes figyelmünket, hogy azt az élményt nyújtsa, amit a rendező is megcélzott.
A történet: a lányát gyászoló Lisa (Gaia Weiss) előbb egy gyilkossal keresztezi az útját, hogy utána egy végtelen útvesztőben találja magát.
Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Kicsit utánaolvastam ennek a filmnek, hiszen nekem sem volt tiszta első megtekintés után, hogy mégis mi történt itt. Aztán belefutottam Turi direktor nyilatkozatába, miszerint olyan utalásokat, jeleket rejtett el az egész cselekményt, illetve a finálét illetően, melyeket valószínűleg sosem fogunk észrevenni mi nézők – kösz a bizalmat!
Tény azonban, hogy sok más filmmel egyetemben nagyon látszódik a Meanderen, hogy nemcsak az alapkoncepcióig jutott el az ötletelő asztalnál az író-rendező Turi, hanem az eredeti elképzelést sikerült is végigvinnie a szkriptben, illetve a filmben is. Mostanában nem egy olyan recenzióm volt, melyben pont ennek a kidolgozottságnak a hiányát sajnáltam az aktuális alkotásból. Ez az átgondoltság viszont csak akkor fog igazán pozitív élményt nyújtani a nézőnek, ha az cserébe 100%-os figyelemmel követi az eseményeket. Ami nem egyszerű.
Azért sem, mert a főszereplő Lisa az elején nagyon ellentmondásosnak tűnik. Persze, ha arra az útra lépne rá, amit a néző már az első percben sejteni kezd, akkor nem egy másfél órás játékidejű filmet kapunk, hanem csak egy 5 perceset. És azért sem, mert a lokációváltást követően egy olyan minimalista atmoszférába csöppenünk, ami Lisával egyetemben nyomasztóvá, fuldoklóvá válik számunkra is. Ha ez nem lenne elég, úgy is tűnik az elején, hogy a minimalista közeghez dukáló minimalista történés is zajlik.
Talán pont ez a lassú indítás az oka, hogy a középszerű filmek táborában találja magát a Meander az imdb-n, pedig több annál. Viszont az tény, hogy manapság luxus egy ilyen komótos rajttal operálni, amikor már több ezernyi dolog próbálja meg konstans lekötni az ember figyelmét. Mégis, aki képes fókuszáltan végig követni Lisa útját, amint az elkerülhetetlen halál küszöbén szép lassan visszanyeri az életvágyát, az egy komplett csomagot kap jutalmul, egy sejtelmes befejezéssel, amiről lehet diskurálni utána. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó képkockák jó pár sci-fit megszégyenítő látványvilágot tárnak a néző elé.
Horror Box Office értékelés: 60%
IMDB értékelés: 5.7
[…] vettem észre, hogy az író-rendező Mathieu Turitól már egyszer láttam filmet, a Meandert, ami szintén a klausztrofóbia és az idegentől való félelem kettősét kombinálja, de ez a […]
KedvelésKedvelés