A Blair Witch Projectet nyomdokaiban megidéző boszorkányos horrorfilm jöhet?

A történet: egy sértődésében felfuvalkodott tini egy könyvben talált rituálé segítségével megidéz egy gonosz szellemet, hogy az végezzen az anyjával.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
A Pyewacketnél nagyon találó a kategória neve, mert ennél a filmnél valóban nem érdemes logikát vagy értelmes motivációt keresni, csak élvezzük azt a para hangulatot, amit megteremt a bő másfélórás játékidő. Az alaphelyzetet már csak azért sem lehet komolyan venni, mert maguk a szereplők is egymás szemébe mondják, hogy mennyire elcseszett dolog az anyádra szellemet idézni, csak azért mert haragszol rá. Arról nem is beszélve, hogy nem egy szimpla varázsigés rituáléról van szó, hanem bizony mindenféle kelléket és saját vért is megigénylő praktikát láthatunk, amit normális tini a második lépésnél már ott is hagyna a fenébe unalmában.

Mint azonban írtam, nem érdemes ezen fennakadni, mert alapvetően egy hangulatos, tényleg félelmetes alkotással van dolgunk. A setting már eleve megágyaz annak, hogy ebből emlékezetes darab legyen, hiszen az erdő közepén található házikó mindig jó alap tud lenni egy kis ijesztegetéshez. Azonban az ártó szellem megjelenítése, vagyis annak érzékeltetése is a kevesebb néha több elv alapján valósul meg, ami az esetek 90%-ban nagyon hatásos tud lenni. Érdemes párhuzamként megemlíteni a Leaving D.C.-t, ami éppen csak kevesebb büdzséből készülhetett el, de mégis mennyivel kiábrándítóbb volt, amikor többet akart mutatni még a Pyewacketnél is.

A boszorkányos háttér miatt értelemszerűen a Blair Witch Projectet sem lehet kihagyni a megemlített filmek sorából – a házikó mellett mereven és ridegen sorakozó fák látványa egy az egyben megidézi a found footage Bibliáját, még ha a Pyewacket esetében nincs is szó found footage szerkezetről. Ám nem ez az egyetlen kapcsolódási pont a két alkotás között: ahogy a Blair Witch Projectnél is lehet amellett érvelni, hogy egy bizonyos ponton már az őrület kergeti a halálba a hőseinket, úgy ez a fordulat a Pyewacketnél egy kevésbé árnyalt módon jelentkezik a fináléra.

Ha ez egy inkább drámai hangulatú horror lenne, belemehetnénk abba, hogy a látottak nem-e a sértett tini bűntudatának manifesztációi, de mint említettem, ez nem az a film, amiben feltétlenül válaszokra van szükségünk a korrekt filmélményhez. Nincs ezzel semmi baj, hiszen kellenek ilyen alkotások, melyek képesek egy alapkoncepciót stílusosan és hangulatosan végigvinni. Az már csak a blogomból kiderülhetett, hogy ez a történetmesélés bizony sokkal nehezebb, mint amilyen könnyűnek látszik leírva, épp ezért lesz a Pyewacket igazi kuriózum.

Horror Box Office értékelés: 67%
IMDB értékelés: 5.8