Az elmúlt hetekben Rob Savage idei filmjét próbáltam volna levadászni, aztán bele is futottam csúnyán az azonos című, szintén 2021-es megjelenésű Dashcambe, ami remek apropót szolgáltatott arra, hogy újrázzuk a tavalyi év egyik legjobb horrorját, a Hostot.

A történet: egy 60 perces Zoom call egy félresikerült szeánsszal megfűszerezve.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Innen is üzenném Simon Barrettnek, hogy senki sem sértődik meg azon, hogy a szeánsz szó hallatán egy szellemes/démonos történetet kapunk végül. A Host nem próbálja meg alapjaiban újra feltalálni a spanyol viaszt, viszont olyan tálalással hozakodik elő, ami manapság még formabontónak számít. Rob Savage másik nagy húzása, hogy hihetetlenül gyorsan reagált a tavaly kora tavasszal elburjánzó COVID járványra, hiszen ez a filmje június környékén került ki, és át van itatva a 2020-as nyár realitásával.

Ebből kifolyólag nem kell különösebben megmagyarázni, hogy miért pont Zoomon gyűlnek össze a barátnők (plusz az az egy barát), miért van egyeseken maszk, és hogy miért nem mernek csak úgy kirohanni a nagyvilágba. Remek struktúrája van a Hostnak, amit jól szemléltet, hogy több mint a 60 perces játékidő fele is lemegy, mielőtt igazán beindulnának az események, mégsem unatkozunk a látottakon.

Az első 35 perc önfeledt atmoszférája persze gyorsan szertefoszlik, amikor kiderül, hogy a szeánsz mégsem volt akkora humbug, mint a többség gondolta volna, a lányok pedig változatos körülmények között találkoznak a hívatlan vendéggel. Savage ügyesen használja ki a Zoom 2020-as ingyenes, 60 perces keretét, ami a nézőt két síkon feszélyezi: egyrészt látjuk, hogy még mennyi van hátra, másrészt pedig azt is tudjuk általa, hogy valahova ki kell futtatni a Zoom keret végéig a sztorit. Savage pedig mesteri módon játsszik rá mindkét aspektusra.

Rövid játékideje, és igazán beszaratós jelenetei miatt ez egy instant klasszikus lett nálam, amit előszeretettel fogok előszedni újra meg újra.

Horror Box Office értékelés: 73%
IMDB értékelés: 6.5