A WNUF Halloween Special kendőzetlenül a Ghostwatch alapkoncepcióját igyekszik megidézni, csak csavar a dolgokon egyet-kettőt. Ezzel a stratégiával nem is lenne baj, hogyha útközben nem sikerülne lenullázni a hangulatot a megannyi ’80-as évekbeli reklámmal.

A történet: egy 1987-es VHS-felvételt láthat a néző, mely a WNUF csatorna Halloweeni különkiadását rögzítette.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Eredetileg ezt a filmet még a Ghostwatch előtt néztem meg, de már akkor sem igazán értettem a film körüli hype-ot – a Ghostwatch után meg főleg nem. Hasonló a koncepció, mint a BBC átverésének: adott egy autentikusnak tűnő műsor, méghozzá egy VHS-en rögzített felvételen, melyben a full gagyinak ígérkező szellemidézés vesz idővel komolyabb fordulatot. Ez idáig rendben is van, és ha csak ebből állt volna a történet, nekem sokkal jobban tetszett volna. Sajnos az autentikusságot annyira komolyan gondolták a készítők, hogy mindenképp bele akartak passzírozni régi reklámokat, melyek persze ugyanannyira a saját kreálmányaik voltak, mint a kerettörténet.

A gond abból fakad, hogy ez a rengeteg ugrálás a viccesnek szánt paródia reklámok és az egyre komolyabbá váló események között egy inkoherens atmoszférát teremt, amibe én a fináléra teljesen elvesztem. Nem azt mondom, hogy nincs helye a könnyedebb szegmenseknek egy filmben, ám a found footage-ek ezt direkt a játékidő elejére tartogatják, hogy a végére már csak a dráma és az ijesztegetés maradjon. Sikerült annyira egyedire törekedni, hogy végül azzal saját magukat lőtték lábon az összhatást nézve.

A WNUF a reklámok mellett a narratívában is produkál váratlan fordulatokat, ami szerintem szintén megosztja a nézőket. Az élő műsor bejelentkezős szegmenseit felhasználva építenek fel egy mitológiát, melybe jó beleborzongani – ha éppen nem zilálják szét a reklámok – aztán ez a rejtélyes háttér repül is a kukába. A spoilermentesség érdekében muszáj vagyok ilyen homályosan fogalmazni, de aki látta, tudja miről beszélek: teljesen másra számítunk a fináléban, mint amit végül megkapunk. Ez a váratlan tényező általában pozitívumokkal jár, de valószínűleg a reklámok hatására is, ezúttal inkább a csalódottsági görbe ült ki az arcomra, semmint az elismerő mosoly.

Nem lett katasztrófa a végeredmény, még mielőtt félreértenétek. Azonban meglátásom szerint ez már pont az a véglete a régebbi korok másolásának, ami feláldozta a koherens hangulatot az autentikusság oltárán. Míg a Herre Comes Hell nem tudott az alapkoncepcióra tovább építkezni, addig a WNUF fullba nyomta a ’80-as évek dilis hangulatának megidézését. Számomra az ideális valahol a kettő között leledzne.

Horror Box Office értékelés: 52%
IMDB értékelés: 6.5