Szerettem volna mindhárom előzményt megnézni, majd írni róla, de mivel még a Viral hátra van, én viszont benne vagyok az írásban, úgy voltam vele, hogy majd a hiányzó láncszemet pótolom. A V/H/S/94 trailere volt a kiindulópontja annak, hogy újrázzam a korábbi filmeket, és míg a múltidézés jól sikerült, addig sajnos ez a 2021-es verzió elcsúszott a nagy igyekezetben.

A történet: egy SWAT csapat üt rajta egy raktáron, ahol egy titokzatos szekta különböző VHS kazettákon örökíti meg a nagybetűs rettegést.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Ahogy arra már a V/H/S/2-ben is utaltam, sajnos ez a hosszú évek utáni feltámasztás nem lett az igazi. De arra legalább jó volt a V/H/S franchise újra- illetve megnézése, hogy még jobban kikristályosodjon, mitől is döglik a légy egy antológia filmnél – ez pedig nem más, mint a korrekt kerettörténet, ami elsőre – sőt, másodikra is – pont egy lényegtelen elemnek tűnik. Azonban pont, hogy nem elhanyagolható: ez határozza meg ugyanis az egész film alaphangulatát, még ha történetileg nem is kapcsolódik közvetlenül a különálló fejezetekhez.

Az első két rész báját és erejét az adta, ahogy a néző szemtanúja lehetett annak, hogy egy-egy epizód között mi zajlik a szereplőkkel és a környezetükkel. Igazából amiatt (is) izgultunk a fejezetek alatt, hogy mit fogunk látni legközelebb, amikor a másodszámú diegetikus világból visszacsöppenünk a kerettörténet terepére. Ez a V/H/S/94-ben sajnos több sebből vérzik, ugyanis az sem teljesen tiszta, hogy miért tart egy fegyvertelen kamerás a SWAT csapattal, illetve az sem volt túl hatásos számomra, hogy mindenféle csonkításokkal és rejtélyes üzenetekkel igyekeztek elérni azt, hogy izguljunk állig felfegyverzett katonákért.

Ez az apátia sajnos a szegmensek hangulatát is kiherélte, szép magyar szóval jellemezve ezt a jelenséget. Az elődeihez hasonlóan a 94 is inkább a kísérletezést lőtte be fő csapásirányként, belevinni új perspektívákat a jól ismert horror toposzokba, azonban a kerettörténet inkoherenciájának láthatatlan csápjai mintha a különálló történetekre is kihatással lettek volna. Van egy-egy jump scare, ami persze nem hiányozhat egy found footage-ből sem, ám nincs meg az a végig nyomasztó, fullasztó légkör, mint amit az előzményekben még felfedezhettünk. Sokszor hajlik át komikumba a túlzások sokadik felhasználása, ami a film végére már teljesen kisemmizi azt a valamennyi kis para faktort, ami meglehetett volna a 94-ben is.

Sajnos még az indonéz fejezet sem tudja megmenteni a 94-et, ami mondjuk ki, egy az egyben koppintása a guilty pleasure filmemnek, a Frankenstein’s Armynak, csak ez a jelenünkben, vagy valamikor a 90-es években játszódik. A végére az sem lesz világos, hogy miért kellett 94-be visszarepíteni a franchise-t, amikor szinte csak az első szegmensben volt egy kiszólásig jelentősége ennek az évtizednek. Ezt az egész feltámasztást ügyesebben is kivitelezhették volna.

Horror Box Office értékelés: 41%
IMDB értékelés: 5.5