Bár van néhány közelmúltbeli film a tarsolyomban, amiről szeretnék megemlékezni, azért igyekszem szem előtt tartani, hogy nagyjából ki legyen egyensúlyozva az ajánlott és nem ajánlott filmek aránya. Úgyhogy ugorjunk vissza 5 évet az időben, hogy egy amerikai-román koprodukcióról, a They’re Watchingról értekezzek pár sorban.

A történet: egy amerikai házfelújító show-műsor tagjai egy moldovai faluba utaznak, hogy dokumentálhassák egy lerobbant házikó megszépülését, azonban a helyiek szemét szúrni kezdi a messziről jött idegen csapat munkálkodása a környéken.

Horror Box Office értékelés: 57%
IMDB értékelés: 5.6

Miért pont 57%?
Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen értékelést adok Jay Lender és Micah Wright közös projektjére, mivel az az első 70-80 perc alapján sokkal többre volt hivatott. Azonban a vége, amit grandiózusnak és parodisztikusnak is szántak egyben, nem talált be nálam. Sokszor említettem már, hogy a found footage zsánerében a kevesebb az esetek túlnyomó részében több is, és a financiális kötöttségek miatt nem is feltétlenül baj, ha nem látunk mindent tűélesen. Így is lehet hatásos, sőt. A rendezőpáros azért megpróbálta ezt a szabályt felrúgni, ami nem mondom, hogy egy “gagyi” leszámolást eredményezett a fináléra, de semmiképp sem minőségit.

Pedig az addig tartó út egy szépen átgondolt, felépített ívet képez, meglehetősen szimpatikus – és persze kötelező antipatikus – karakterekkel. A hangulatára mondhatni, hogy különleges és magával ragadó. Míg a Be My Cat: A Film For Anne inkább egy kelet-európai, neglektált és reményvesztett karakter szemszögéből mutatja be a térségünket, addig a They’re Watching inkább a helybéli közösség perspektíváját veszi fel, hogy rávilágítson, hogy bizonyos hiedelmek mennyire össze tudják kovácsolni a népet (akár kollektív őrületet előidézve).

A They’re Watching legerősebb jelenetei pedig azokra a kulturális nézeteltérésekre alapoznak, amikor az amerikai hőseink lépten-nyomon belegázolnak ebbe az erős hiedelemhálóba, a helyiek legnagyobb bosszúságára. Ezek a szekvenciák humorral átitatott, de egyben félelmetes képsorok, hiszen rendkívül valóságosak – senki sem örülne neki, ha egy nyaralás alkalmával minden sarkon megvető, gyanús tekintetetek sűrűjében találná magát. A szereplők a jobb kapcsolat kiépítése érdekében igyekeznek egyet előrelépni, hogy utána a kulturális összeütközések révén kettőt vagy hármat hátracsússzanak. Ez az esetlen libikókázás pedig szépen elaltatja a néző figyelmét a valódi fenyegetésről, ami viszont a végeredmény tükrében inkább lehúzza, semmint megkoronázná a filmélményt.

Mi tetszett – SPOILERESEN?
Kezdek rájönni, hogy engem egy-egy újdonsággal teljesen le lehet kenyerezni. Csakhogy, mivel filmes eszközök és történetvariációk tekintetében egyre szűkebb az újdonságok keresztmetszete, így ez a pozitív élmény mostanában kimerül abban, amikor egy általam még meg nem látogatott ország vagy város mindennapjaiba kalauzolja be a nézőt a direktor az alkotása révén. Ezt már a Jeruzalemnél is megjegyeztem, ahol teljesen lenyűgözött az izraeli város kultúrsokkja, a zsidó, keresztény és iszlám vallás koncentrikus keveredése egy jóval kisebb helyen, mint amennyit ez a három különböző vallás megérdemelne.

A They’re Watching esetében az echte kelet-európai hangulat köszön vissza, aminek leghűbb letükröződése személy szerint Emir Kusturica filmjeiben (Cigányok ideje, Macska-jaj) érhető tetten. Nem akarom, és nem is merném összehasonlítani a They’re Watchingot Kusturica klasszikusaival, de annyi dicséretet megérdemel a Lender-Wright páros, hogy ügyesen idézték meg a moldovai miliőt – még úgy is, hogy az imdb szerint Romániában zajlott végig a forgatás. Ezt a kelet-európai atmoszférát egyrészt a kocsmajelenetek tették különlegessé, melyeknél végig pattanásig feszítik a helyzetet az amerikaiak és a falusiak között. Nem egyszer lesz zseniálisan szemléltetve, hogy egy óvatlan szó is elegendő ennek a puskaporos hordónak a felrobbantásához. A másik erős hangulatteremtő ereje, legalábbis számomra, a tipikus szláv akcentusú angol használata a helybéli karaktereknél. Egyszerűen odavagyok érte – de ezzel lehet kisebbségben leszek.

A rendezőpáros másik érdeme, hogy nagyon ügyesen elhúzták a mézes madzagot előttem a cselekmény főrejtélyét illetően. Mivel ez spoileres szekció, így nyugodtan leírhatom, hogy egyáltalán nem számítottam a végén egy valódi természetfeletti csavarra, azt hittem, hogy az addigi hasonszőrű utalások megmaradnak a folklór szintjén, és a falubeliek lesznek minden baljós szál mozgatói. Ezt a tévképzetet erősen megalapozzák a kezdő képsorok is. Ilyen szempontból még pozitív számba is mehetett volna, hogy a végére az egész földhöz ragadt sztorit megfűszerezték egy megmagyarázhatatlan elemmel, de már a filmnézés közben is kissé csalódott voltam, hogy nem ragaszkodtak az addig fenntartott valóságossághoz.

Mi nem tetszett – SPOILERESEN?
A kicsi csalódottságom pedig igen nagyba csapott át az utolsó 10 perc láttán, hiszen a boszorkány végső leszámolása teljesen kiherélte az addigi remek hangulatot. Bár akadnak olyan próbálkozások, ahol értékelendő, amikor a kisebb büdzséből is ki akarják hozni a maximumot, itt olyan érzésem volt, mintha a rendezők még direkt rájátszottak volna erre a szemet bántó vizuális “gagyiságra”. Aláírom, hogy a They’re Watching 95 perces játékidejét végig jellemzi egyfajta sötét humor és irónia, de a finálé ezt az aspektust is túltolja. Persze lehet, hogy másoknak pont így marad koherens az egész alkotás atmoszférája, de nálam ez nagyon máshogy sült el, mint ahogy Lenderék szerették volna. Ami kifejezetten sajnálatos, hiszen alaposan rányomta a bélyegét a film összértékelésére. Ha ketté kellene szednem a filmet, akkor az első 75-80 perc simán eléri a 70%-ot, hogy a katarzisnak szánt lezárás a 40%-ot se súrolja. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy egyszer visszatérjek egy újrázásra, hátha akkor jobb hangulatban kap el a They’re Watching, és már az elvárások is helyén lesznek kezelve.

Emlékezetes jelent – SPOILERESEN
Szinte az összes kocsmajelenet, de főképp az, amikor moldávul bekiabálják az amerikaiak a boszorkány szót, amit követően minden helybéli arcáról rögtön lefagy a mosoly.