Visszatérnék egy szemle erejéig a found footage-hez, a Paz testvérek 2015-ben ugyanis egy rendkívül hangulatos, tisztességes horrort dobtak ki a nagyközönség számára, mely méltatlanul le van pontozva imdb-n.

A történet: két barátnő a Tel-Avivba tartó repülőút során összebarátkozik egy antropológus sráccal, aki az eredeti úticéltől letérítve őket, Jeruzsálem kulturális fergetegébe kalauzolja a lányokat, nem is sejtve, hogy az ismert világ hamarosan radikális átalakuláson esik keresztül.

Horror Box Office értékelés: 65%
IMDB értékelés: 4.8

Miért pont 65%?
Hiába igyekszem következetes maradni az értékelések szempontjából, sajnos ez egy idő után fenntarthatatlan lesz, hiszen mindig lesz egy-két Jeruzalemhez hasonló alkotás. Hogy mire is gondolok ez alatt? Arra, hogy a Jeruzalem horror része nem klappol igazán, a jump scare-es jelenetek elcsépeltek, az egész esemény katalizátora végig homályban marad, úgyhogy ha szigorúan csak ezeket venném figyelembe, még azt is mondhatnám, hogy az imdb-s verdikt teljesen igazságos. Azonban ha egy film két-három olyan erősséget is fel tud vonultatni, mint azt a Jeruzalem teszi, az végső soron az összképet és magát a filmélményt is fel tudja húzni magával. Egy igazán hátborzongató prológussal nyit a Jeruzalem, egy annyira creepy narrátor hanggal, ami tényleg kuriózummá teszi az első 5 percet. A Paz-testvérek – Doron és Yoav, a rendezők – pedig a talált kamerás filmek kritikáira reflektálva egy olyan technológiát alkalmaznak, mely feloldozza a Jeruzalemet a szokásos “miért van még mindig nála a kamera, méghozzá bekapcsolva?!” kérdések össztűzétől.

Azonban a Jeruzalem legnagyobb erőssége, hogy képes átadni azt a kulturális sokkot, amit ez a város képvisel az emberiség számára. Emlékszem, hogy mennyire letaglózott engem, amikor néhány éve kiutaztam Marokkóba – a muszlim kultúrát megtapasztalni a saját bőrünkön egy teljesen új élmény volt, és a COVID elmúlásával bátran ajánlanám mindenkinek ennek az átélését. Jeruzsálem azonban teljesen más tészta: itt zsidó, muszlim és keresztény gyökerek vertek talajt, évezredes múlttal felvértezve a város történelmét. Ez a sokszínűség, ami modern, de egyben ősi is, nagyon szépen van érzékeltetve a Jeruzalemben, ami nagy valószínűséggel mindenkinek meghozza a kedvét ahhoz, hogy a jövőben valamikor kilátogasson oda. Lehet, hogy műfajilag nem tud semmi újat mutatni a Paz-testvérek apokaliptikus víziója, ám hangulatilag az egyik legerősebb alkotás a közelmúltból, ami bőven kárpótolja a magyarázatok és az igazi parahelyzetek hiányosságát.

Mi tetszett – SPOILEResen?
A Jeruzalem azon ritka filmek egyike, amelynél spoilermentesen tudok ömlengeni a pozitívumokról, úgyhogy ezt a szegmenst rövidre is zárnám. A prológus 5 perce az egyik legjobb, amit valaha láttam. Továbbá a film talán lassúnak mondható, de mindenképp magával ragadó első 30-40 perce egy olyan bepillantást nyújt ebbe a jeruzsálemi miliőbe, mely Magyarországról mindenképp másnak hat, de mégis elérhető közelségben van, ha felkeltené az érdeklődésünket. Persze nem azt mondom, hogy horror filmek alapján kellene belőni a következő úti céljainkat, de a Jeruzalem akár egy kedvcsináló alkotásnak is elmehetne a horrorisztikus fordulatot megelőzően.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
Azt a Narrátor tolmácsolásában már a prológusban megtudjuk, hogy a talmud szerint a pokol egyik kapuja Jeruzsálemben található – azonban itt féket is húznak a magyarázkodásban a rendezők, nem törődnek azzal, hogy különösebben bemutassák az ok-okozatiságot a film második felében. A kapu valamiért megnyílik, a holtak pedig démonokként visszatérnek, akik zombik módjára tudják terjeszteni a saját kórságukat. Sok kérdés felmerülhet, miként miért pont akkor nyílik meg a kapu, amikor a főhőseink ott vannak, és vajon Sarah (Danielle Jadelyn) kívánságának van-e köze az egészhez?! Ezekre nem is akar választ adni a cselekmény, úgyhogy akik igénylik a jól felépített, és logikus okozatisággal rendelkező történeteket, azok számára a Jeruzalem csalódás lesz.

És bár a képi világ, illetve annak megoldása többnyire a pozitívumok skálájába sorolható – a kamera lényegében Sarah okosszemüvege, úgyhogy legtöbbször azt látjuk, amit a szemüveg hordozója – egyes jelenetekben mégis fájóan szembetűnő az illúzió hamissága, hiszen a fej helyzetével merőben ellentétes szögben látunk dolgokat és személyeket. Ez is egy olyan következetességi hiba, amiért máskor szigorúan lepontoznék, ám a Jeruzalemben az erősségek annyira hatásosak, hogy bőven ellensúlyozzák ezeket a kellemetlenségeket.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
A prológus 5 perce, mely akár egy rövidfilmnek is elmehetne – van eleje, közepe és egy baljóslatú vége.