Első blikkre a gyilkos farmernadrágos horror film nem lehetne több puszta ZS-kategóriás agymenésnél, melytől nem feltétlenül várnánk el súlyos üzeneteket a cselekmény során. Meglepetésre viszont nem csak nem lett borzasztóan gagyi a Slaxx, hanem úgy állít görbe tükröt korunk bizonyos céges formáival szemben, hogy konzisztens tud maradni a megidézett ZS-kategóriás hangulattal, ami végeredményül egy korrekt szórakoztatást produkál.

A történet: Libby (Romane Denis), az újonc munkaerő első napján a CCC ruhamárka legújabb farmerének másnapi debütálásához asszisztálhat, mit sem sejtve róla, milyen túlvilági kolonc érkezett a nadrágokkal együtt az üzletbe.

Horror Box Office értékelés: 61%
IMDB értékelés: 5.3

Miért pont 61%?
Ennek a filmnek szinte semmilyen téren nem lenne szabad működnie, hiszen messziről lerí róla a totális zakkantság. Ha hozzátesszük, hogy kanadai gyártásról van szó, ahol egy ideje már legális a marihuána-fogyasztás, akkor el is tudjuk könnyen képzelni, hogy milyen esemény során foganhatott meg az alapötlet gondolata. És ha már pénzük volt a készítőknek, akkor megelégedhettek volna ennyiben, hogy leszállítanak egy teljesen logikátlan, ad hoc jellegű filmet, amit igazán csak abban a bizonyos bódult állapotban lehetne élvezni. Ehelyett azonban képesek voltak úgy komoly kritikát megfogalmazni a háttérben egy halál laza hangulat mellett, melybe más filmeknek beletör a bicskájuk, pedig ők főcsapásként fogalmazzák meg maguknak a súlyos üzenetek átadását. Elza Kephart alkotása már magával a castinggal kifigurázza az etnikai sztereotipiákat, illetve a manapság Hollywoodban divatos PC-kultúra túltolását. A szektaszerűen működő multinagyvállalatok, a vezetőik eltorzult lilaködös valósága szintén nem marad ki a sodorból. Illetve ugyanezen multik képmutató magatartása is górcső alá kerül, és egyben a film egyik központi mozgatórúgójává is válik. Persze vannak benne erőltetett, nem tiszta motivációk, viselkedések és dialógusok, melyek azért hű pecsétjei a ZS-kategóriás filmeknek, de ezek a viszonylag komoly üzenetek képesek a Slaxxtől nem idegen módon jelen lenni a cselekményben. Mondhatnám úgy, hogy ott vannak, de mégsem tolják 1 centire a néző képébe őket. Ez viszont már bravúr és Kephartékat dicséri, hogy tudatosan fel tudtak építeni egy valamennyire tanulságos történetet a roppant egyszerű, már-már kínos alapötletből. 20% körüli értékre számítottam, de az, hogy belerakták az erőfeszítést, hogy koherens végtermék legyen a Slaxx, megérdemli a dicséretet és a felpontozást is, ha már végső soron a szórakoztatási követelményeknek is eleget tesz.

Mi tetszett – SPOILEResen?
A sztereotipiák dupla kiforgatása volt talán a film egyik leghumorosabb pillanata – amikor néhány jelenettel korábban az indiai lány számon kéri Libbyt, hogy miért gondolja azt, hogy csak a származása miatt szereti a bollywoodi zenéket, az egy csúnya no-no az előítélet irányában. Azonban nem sokkal később azt is bemutatja a Slaxx, hogy minden sztereotipiának azért van alapja – ahogy Shrutiról (Sehar Bhojani) is kiderül, hogy mégis csak odavan hazája zenéjéért. Mertek merészek lenni, és lehetőleg több szemszögből is bemutatni a tisztán vagy háttérben megfogalmazott üzeneteket. Ismétlem magam, de ez is annak a példája, hogy a bárgyú kiindulási pont ellenére olyan erőfeszítést raktak bele, ami sok más munkánál kirívóan hiányzik. Persze azért ne Oscar-díjas alakításokat várjunk.

A másik pozitívum a farmer megjelenítéséhez köthető. Ebben is valami ultragagyiságot feltételeztem előre, de viszonylag komoly technikák alkalmazásával megoldottak egy már-már hiteles ábrázolást a nadrágról, melynél csak a vérivás volt egyedül olyan minőség, mint amilyenre a film egészénél számítottam eredetileg.

Frissítés: csak a trailer első képkockáiból tudtam meg, hogy a Turbo Kid producerei dolgoztak a projekten. Ez már mindent megmagyaráz – ahogy írtam ezt az ismertetőt, pont bevillant, hogy utoljára a Turbo Kid volt az egyik ilyen ügyes, mely egy full gagyi koncepcióból korrekt szórakoztatást nyújtott.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
Kepharték tehát egész sok mindenre odafigyeltek a forgatás során a film premisszája ellenére is. Egy nagyon fontos tényező terén viszont megcsúsztak – ez pedig Keerat, az indiai kisgyerek bosszúszomjas lelke. Bár bemutatják a lány tragédiáját, amivel alapvetően megalapozzák a vérbosszú jogát, mégsincs igazán kibontva, hogy miért is teszi azt, amit a farmerok révén. Gondolok itt a kollekció debütálására érkező fanatikus rajongók lemészárlására, melynél a további vérszomj már nem igazán volt validálva. Előzetesen azt hittem, hogy a Slaxx tele lesz ehhez hasonló léhaságból fakadó hiányossággal, de szerencsére csak ez volt az igazán kirívó példa.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Shruti végül csak lebukik, hogy odavan a bollywoodi muzsikáért, majd a már egy tömegvérengzésen túl levő farmer táncra perdül a háttérben.