Nem gondoltam volna, hogy lesz idén az Entity Projectnél rosszabb filmélményem, de viszonylag gyorsan rám cáfolt az élet. A Murder Death Koreatown, melyről tavaly még olyan beharangozásokat olvastam, hogy a found footage zsáner legújabb nagy dobása, leginkább egy olyan alkotás, mellyel kínozni lehetne rabokat, annyira szörnyű önmagában. És ha még utánaolvasunk az elkészülése körülményeinek is, akkor nehezen védhető meg az identitását titokban tartó rendező épsége azokkal szemben, akik néhány husánggal vernék őt félájultra.

https://www.youtube.com/watch?v=MM27Q_9Fswo&ab_channel=FilmThreat

A történet: egy munkanélküli férfit teljesen beszippant egy lakása körül történt gyilkosság, minek következtében az iPhone-jával a környéket járva próbálja meg a rejtély kirakósdarabkáit összerakni.

Horror Box Office értékelés: 5%
IMDB értékelés: 5.3

Miért pont 5%?
Jól olvassátok, nem elírás, ez bizony egy annyira gyenge alkotás, hogy még csak a két számjegyű értékelésre sem tartom érdemesnek. Az ehhez hasonló alkotások alapján teljesen megalapozottak azok a közvéleményben uralkodó gondolatok, melyek fitymállóan tekintenek a found footage zsánerre, miszerint azok elkészültéhez nem kell semmilyen technikai készség vagy vízió. A következők jellemzik a Murder Death Koreatownt: borzasztó kamerakezelés, idegesítő háttérzene (ami inkább fejfájást generáló zaj), egy rendkívül unalmasan kibontott rejtély, és ami a csúcs: teljesen etikátlan hozzáállás a rendezés folyamán, amit a rendező/főszereplő a saját kilétének titokban tartásával koronáz meg. Történetesen ugyanis egy valóban megtörtént gyilkossági eset van a középpontban, és a meginterjúvolt karakterek jó része azt sem tudta, hogy ők egy készülőben lévő filmhez asszisztálnak az arcukkal. Minden szempontból legalja a Murder Death Koreatown, az egyedüli értékelhető százalékot a koreai nyomokra kapta, mert azokon látszik egyedül, hogy a rendező valamiféle erőfeszítést azért belepakolt ebbe a műbe.

Mi tetszett – SPOILEResen?
A záró képsorok után muszáj voltam megnézni, hogy ez a film egyáltalán tetszett-e valakinek, és legnagyobb döbbenetemre tényleg akadnak, akik ajnározzák a Murder Death Koreatownt. A nyilatkozók szerint ez a film tökéletesen reflektál a Trump-éra Amerikájára, ahogy a konspirációs teóriák egyre nagyobb teret nyernek a saját nyomorúságos valóságukból kiábrándult amerikaiak körében, akiknek szükség van valamire, amibe belekapaszkodhatnak. Teljesen random részletekben találnak feltételezhető összefüggéseket, megerősítve saját elméleteiket az események alakulásainak hátteréről, indokairól. Ez LEHETNE egy pozitívum, mert valóban egy saját spekulációinak fogságába süllyedő ember történetát láthatjuk. Jobban mondva, láthatnánk… és folytatom is a negatívumokkal.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
A rendezőt/főszereplőt egyszer nem látjuk a kamerában. Akad egy-két fénykép, ami álltólagosan róla készült, de a végén én már ezt is kétségbe vontam. Úgyhogy a potenciál ott volt, hogy egy mindenből kiábrándult ember a saját emberiségének és józan eszének teljes elveszítését kövessük nyomon, ám mivel csak a hihetetlenül irritáló hangját halljuk végig, ez az ábrázolásmód nem tud megvalósulni. Ez pedig már önmagában negálja az eggyel előbbi bekezdésben felsorakoztatott pozitív véleményeket. Ennyi erőből megelégedhetett volna egy hangjátékkal a készítő-rendező, mert a vizuális világ ugyanakkora botrány, mint a Murder Death Koreatown többi része. Arról nem is beszélve, hogy egy figyelmet lekötő történethez nem ártana egy szimpatikus karakter, de hogy érezzünk szimpátiát egy olyan férfi irányában, aki az apátia két lábon járó megtestesítője. Elvárja, hogy mindenki negédesen válaszoljon a tolakodó kérdéseire, de ő maga egyszer nem mutatja magát a kamerában?! Az egészet pedig “feloldja” azzal, hogy nem szeret a kamerában mutatkozni. Kabaré.

Sok részletet lehetne még ebben a szekcióban kiemelni, kezdve a már említett botrányos forgatási megközelítésről, de inkább térjünk ki arra, amiért ez a film ebben a blogban találhatja a helyét. Bár az imdb is horrorként kategorizálja, de egyszerűen nincs benne semmi félelmetes – próbálkozna hangulatot felépíteni a rejtéllyel együtt, de egyik céljában sem jár sikerrel. A vicc, hogy még egy olcsó jump scare-re sem futotta a rendezőtől. Fényképekkel próbálja borzolni a kedélyeket a végén, de a saját narrálása és a fogcsikorgatással egyenértékű háttérzaj szertefoszlat bármilyen kiépülőben lévő hangulatot. Nem illik senkit sem megbélyegezni a kinézete vagy a hangja alapján, de ennek a névtelen főhősnek a hangszínével tényleg szörnyeket lehetne visszakergetni az oduikba.

Vannak olyan filmek, melyeknél felmerül a jogos kérdés, hogy erre mi szükség volt – a Murder Death Koreatown pont ilyen. Egy emberileg nulla rendezőtől egy csapnivaló, unalmas ám egyben őrületbe kergető hanghatásokat felvonultató film, mely megérdemli, hogy eme szemlét követően egy életre elfelejtsem.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Ugye vicceltek?! Az utolsó fekete képkocka a játékidő végén, ami után mehetett a shift+delete.