Miután ősszel kipörgettem a found footage horrorok krémjét, mostanában jönnek szembe azok az alkotások, melyek miatt sokan nem kedvelhetik őket. A Curse of Aurore után az Entity Project már abszolút azt a kategóriát erősíti, mely inkább elriasztja a nézőt a zsánertől, semmint megszeretteti a laikust ezzel a műfajjal.

A történet: egy hatfős, színészi társaság oknyomozó dokumentumfilm készítésére vállalkozik, majd beköltöznek több napra egy házikóba, ahol az előző tulajdonosok több ördögűzést is végrehajtottak. A rendező célja ambíciózus: lencsevégre kapni a paranormális entitásokat a házban, ezáltal szerezve hírnevet magának.

Horror Box Office értékelés: 15%
IMDB értékelés: 3.7

Miért pont 15%?
Vannak filmek, melyeket a karakterek, a diegetikus világ hangulata, a történet vagy a szépen felépített csavarok – vagy ezek csupán egyike – mentenek meg a középszerűségtől. Az Entity Project a felsorolt dolgokban mind csúnyán megbukik. Egy nagyon mesterkélt társaság póruljárását mutatja be, és ebből fakadóan a szereplőktől látott hiteltelen viselkedés mindenféle atmoszféra vagy empátia kialakulásának az elejét veszi. Erre még rádob egy lapáttal a még found footage mércével is borzalmas kamerakezelés, amivel nemcsak a látványtrükköket spórolják meg az Entity Projectben, de még az unalmat is felébresztik a nézőben.

Mi tetszett – SPOILEResen?
A cselekmény gerincét alkotó alaphelyzet egy kompetensebb rendező kezében akár egy jó történethez is tudott volna asszisztálni. Egy ördögűző páros egykori házában játszódik az Entity Project, ahol az évek során több, démonok által megszállt vagy megátkozott tárgyat halmoztak fel, melyek idővel az egész házat átitatták gonoszsággal. A pár túladott a házon, remélve azt, hogy majd az új tulajdonos lebontja az épületet (bár ezt akár ők maguk is megtehették volna), ám ehelyett az egy bérelhető vidéki vityilló funkciójában nyílt meg a nagyközönség számára, ahol a vendégek furcsa dolgokat tapasztaltak meg a rövid ott tartózkodásuk ideje alatt. A szóban forgó házikó amúgy az egyetlen hiteles díszlete az Entity Projectnek, az épület és a földszint tényleg egy bérelhető helyiség látszatát kelti.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
Már a legelső pár perc is gyanússá tette a filmet, hiszen a found footage-ek általában a szereplők, illetve a helyszín bemutatásával indítanak. Utóbbi előfeltételnek eleget is tett az Entity Project, ám a trécselések helyett egy elnyújtott, néma szekvenciával indítunk, melyben már mutatkoznak a jelei a kamerakezelés problematikájának. A főszerepben “brillírozó”, és egyben a direktori teendőket is magára vállaló Jandae Percem még csak azt a bravúrt sem tudja végrehajtani, hogy az Entity Project játékideje alatt valami fejlődést mutatna a karaktere vagy a kamerakezelése szempontjából. Statikus beállítások helyett folyton kézi kamerás üzemmódban dolgozik, amit szintén meg lehetne oldani jól, ha a felvételek 50%-a nem a padlót vagy a földet venné a karakterek és a történések helyett. A kamerakezelés mellett a kamera funkciójának kiaknázásával is adódnak problémák, ugyanis a hasonszőrű alkotásokban a karakterek idővel eljutnak arra a pontra, hogy visszanézzék a saját felvételeiket, hátha azok mutatnak valami érdekeset. Itt ez konkrétan egy alkalommal történik meg, akkor is csak a megelőző éjszaka történéseit vizsgálja meg Percem. Ezen felül olyan banális helyzetek is akadnak, hogy az egyetlen kamera az egyik pillanatban még a földszinten veszi fel az eseményeket, hogy a következőben már az emeleti szobákban biztosítsa a voyeurizmus “élvezetét”. Azonban a következetesség hiánya nemcsak a kamera és annak funkciója terén figyelhető meg.

A már emlegetett mesterkélt baráti társaság katasztrofálisan működik és mozog együtt. Papíron mindannyian tisztában vannak a szálláshelyük múltjával, ám igazán komoly jelenségek és mutatkozó tünetek után sem mondják azt, hogy “oké, nekünk ennyi elég volt, megyünk haza”. Helyette várnak három majd két napot még, hogy megérkezzen a fuvar, mert hát így volt megbeszélve a hozzátartozókkal. Még csak fantáziát sem visznek a helyben maradás miértjébe, a nincs térerő kulcsszó alatt elintézik ennek a bonyodalomnak a megmagyarázását. Ám a kedvencem mégis az volt, amikor a magát már vérrel lehányó barátnő látványa után Percem nyugodtan visszasétál a földszintre, és még csak szót sem ejt róla a többieknek. Bízom benne, hogy ha valaha is lesz lányom, ő jobban megválogatja a barátnőit.

A Curse of Aurore-hoz hasonlóan itt is feldobtak néhány labdát (zárt szoba az emeleten, padlásajtó, a pap), amivel végül nem kezdtek semmit, de ez a megtévesztés akár a botrányos kamerakezelésből is fakadhatott, hiszen Percem inkább egy lakberendező vagy ingatlanos szemszögből kamerázta a házat. Ezek a negatívumok pedig annyira hangulatrombolók, hogy végső soron el is felejtjük, hogy egy horror filmet nézünk – egy váratlan jump scare-en kívül érdemleges ijesztegetés nem volt. A démonok még azt a szívességet is megteszik a még épelméjű szereplők számára, hogy szóban utasítják távozásra őket, ám ugyebár térerő híján még akkor is maradnak, ha már a megszállt barátnők túlvilági hangon szólnak hozzájuk. Mert az teljesen természetes egyesek számára.

Bevallom, nem vesztettem volna semmit, ha az Entity Project sohase kerül a radaromba, hiszen még csak képekkel sem tudom feldíszíteni ezt a posztot, annyira nincs róla semmi a neten. Legalább az írásom után a ti látóteretekbe ne kerüljön ez a film.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Ilyennel nem tudott szolgálni ez a remekmű.