Szörnyes, II. világháborús, repülős horror-akció film – papíron jól hangzik, főleg ha a főszerepben a Kick-Assből is ismert Chloë Grace Moretz van feltüntetve, azonban a kiforratlan alapötlet a komolykodó verdiktjeinek hangsúlyozásával végül önmaga kínos paródiájává válik.

A történet: a II. világháború sűrűjében egy női pilóta, Maude (Chloë Grace Moretz) egy szövetséges katonai repülőgép segítségével akar titkos dokumentumokat átvinni az óceánon Amerikába Új-Zélandról. A rizikós úton azonban gyorsan kiderül, hogy nem csak az ellenséges japán repülőktől kell tartania a legénységnek.

Horror Box Office értékelés: 29%
IMDB értékelés: 4.7

Miért pont 29%?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak értékelhető pillanatok a Shadow in the Cloudban, és akkor is, ha a cselekmény komolytalansága nem ütött volna át már az előzetesből. Ám nagyon nehéz megtalálni azt a hajszálvékony egyensúlyt, amikor egy nagyon bugyuta alapkoncepcióval igyekszik egy rendező komoly témákat boncolgatni, mint amivel Roseanne Liang rendező is próbálkozott. A Shadow in the Cloud cselekménye több ponton is szabad útjára engedi azt az őrültséget, melyet egy ilyen alapötlet megkíván, hogy aztán komolynak szánt dialógusokkal rángassa vissza a nézőt a realitás talajára, ami viszont csak a néző összezavarására lesz elég, a szórakoztatására már nem. Az tett volna a legjobbat a Shadow in the Cloudnak, ha fullba nyomta volna a kretént, mellőzve a drámai szálat, amivel akár egy szerethető B-kategóriás alkotás is születhetett volna belőle. Ehelyett azonban a komolykodás és a komolytalanság közötti lavirozásra tette fel az all-int a cselekmény, és ez végül csak kínos nevetéseket és fejcsóválásokat fog eredményezni.

Mi tetszett – SPOILEResen?
Ez a rész most rövid lesz. Nálam nagyon be tudnak találni az animált, rajzolt prológusok, hangulatkeltők, mint amivel a The Priest vagy a Love and Monsters is operált, és a Shadow in the Cloudnak is van egy aranyos meseszekciója az első pár percben, ami egyben már előrevetíti a gremlint, mint a cselekményben gonoszként funkcionáló szörnyet.

A képi megvalósítással sem volt gondom, mivel a gremlint tisztességesen megalkották a CGI segítségével, illetve a 80-as évekre jellemző szintipopos háttérzene is fel-felcsillant egy egyedi hangulatdarabkát, ám fenntartani azt már nem tudja, ugyanis túl erős a negatívumok által duzzasztott ellenszél.

Emellett értékelendő, hogy a rendező legalább tisztában volt vele, hogy a főszerepben munkálkodó Chloë Grace Moretznek kell minél több játékidőt adni, ezzel válhat eladhatóvá a film. A cselekmény kétharmadában lényegében csak ő és a gépágyú kabinja van a fókuszban, ebből az őrjítően kicsi térből figyeli a néző is az eseményeket, és ennek megfelelően a főhőssel együtt válik egyre ingerlékenyebbé, miután az újabb és újabb figyelmeztető jelzéseket visszakézből elhessegeti a legénység többi tagja.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
A kabinos jeleneteknél maradva, eléggé követhetetlen, hogy pontosan kikkel beszélget Maude 40-50 percen keresztül. Mivel a felszállásnál látjuk csak néhány perc erejéig a férfiakat, az marad meg bennünk, hogy csupán egyetlen értelmesebb fickó akadt, akire ráruházhatta Maude a titkos dokumentumokat tartalmazó kistáskát. A legénység tagjai, főként az egységes bunkó és echte hímsoviniszta viselkedésüknek is köszönhetően, homogén, testetlen masszává alakulnak a háttérben, így csöppet sem rendíti meg a nézőt, amikor hullani kezdenek. Sajnos még a feliratok sem könnyítik meg a katonák megkülönböztetését, tényleg annyira adják egymás alá a lovat, hogy nincs igazi megkülönböztető jegyük a megszólalásaik alapján.

Ez persze gyaníthatóan egy újabb feminista húzás, mely kimondja, hogy a férfiak többsége egy öntelt, bunkó, nárcisztikus paraszt, akik nem tudják a nőket emberként tisztelni, becsülni. Ezt az üzenetet azonban meg lehetett volna hagyni egy komoly drámának, nem egy ilyen őrült történetnek, ahol majd 6000 méter magasan gremlinekkel meg japán repülőkkel harcolnak a hőseink. Megmagyarázhatatlan módon azonban a rendező vissza-visszatér ehhez a “főüzenethez”, ahelyett hogy hagyná, hogy az magával sodorja a cselekményt és a szereplőket.

Térjünk rá a titkos dokumentumok valódi mivoltára. Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy Liangre nem volt hatással a The Mandalorian, mert ez a kisbaba nagyon is azt a trendet akarja meglovagolni, mint amit Baby Yoda is elindított 2019 végén. Csak hogy… jelen esetben egy emberi babáról beszélünk, akinek nem kellene elférnie egy akkora táskában, mint amilyenben el lett bújtatva. És akkor mindezt még tovább fokozzák azzal, hogy a kisbaba csak azután sír fel először az út során, hogy kinyitják a táskát. Egy egy éven aluli gyermek, aki egy lezárt táskában, teljes sötétségben, az anyja nélkül addig szó nélkül elvan egy rendkívül hangos második világháborús repülőgépen… Szerintem sok nő örülne, ha az anyaság első éveit hasonló körülmények között átvészelhetnék.

Azonban még csak nem is ez a legnagyobb ostobaság a filmben, hanem az, hogy 6000 méter magasan Maude alulról mássza meg a repülőgépet, mindezt úgy, hogy végig rendesen kap levegőt, és még csak meg sem csípi az arcát a fagy. Én értem, hogy egy gremlint felsorakoztató mozgóképes alkotásban ne feltétlenül kérjünk számon mindenféle fizikai törvényt, de azért egy koherens közeget teremthettek volna azzal, ha erre legalább odafigyelnek.

Helyette inkább a túlzott fantasztikumot vegyítették a patriarchális társadalom elnyomott nőinek problémájával, amit megfűszereztek még egy “cuki baba” faktorral, hogy ha már a legénységet úgyis egységes nyomorultakként láttatják, valaki miatt lehessen mégis izgulni. Az azonban sosem derül ki, hogy a gremlin miért is szomjazta annyira annak a kisgyereknek a vérét, és az már csak az addigi komolytalanságból is egyértelművé válik, hogy a film nem mer majd igazán bátrat húzni a legfiatalabb szereplő kiiktatásával. Legalább a “nők vagyunk, mindent megoldunk saját magunk” üzenet kimaxolásra kerül a fináléban, amikor is Maude egy az egy ellen intézi el a hirtelen már nagyon emberi gremlin baját (menekülni próbál a felbőszített anyuka elől) – egy olyan szörnyet intéz el, aki előtte a férfi legénység szinte összes tagjával elbánt a fedélzeten.

Csapongó, sótlan, kiszámítható csavarokkal operáló alkotás, melyet jó lesz minél hamarabb elfeledni.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
A trailerben is ellőtt drámaian nevetséges szekvencia, amikor is Maude kiesik a repülőgépből, ám az éppen alatta bekövetkező robbanás lökéshullámának köszönhetően vissza is huppan a fedélzetre.