Mi is ez a Horror Box Office? Kicsit talán megvezető a blogom címe, hiszen nem horror filmek pénzügyi sikereivel akarok foglalkozni, hanem úgy en bloc horror alkotásokról igyekszem néhány szóban, bekezdésben megemlékezni. Egy potenciális blog létrehozása még tavaly Halloweenkor vert gyökeret a fejembe, amikor is bőszen böngésztem az internet bugyrait, hogy találjak valami jó horror filmet. Legnagyobb csalódásomra sablon toplistákba futottam bele úton-útfélen, melyek rendre megfeledkeztek minden olyan alkotásról, ami nem a mainstream vonalat képviseli, pedig ott lenne a helye egy top 20-as, top 30-as listán. Így hát egyre erősödött bennem a vágy, hogy belekezdjek egy olyan blogba, ami a magamfajtáknak hiánypótló lehet.

Ugyanis a mainstreamen túl is bőven akadnak olyan filmek, melyeket érdemes lehet bepróbálni egy borzongásra megcélzott éjszakán akár egyedül, akár többedmagunkkal. A horror mellett nagy valószínűséggel thrillereket is fogok szállítani, illetve egyelőre nincs tervben, de ha más zsánerekben is tapasztalok valami igazán különlegeset, lehetséges, hogy azokról is készül egy rövidebb bejegyzés. Félreértés pedig ne essék – ha valami borzalmasba futnék bele, ami azért a horror műfaján belül könnyedén előfordulhat, nem fogom magamban tartani a véleményem.

Magával a horrorral már kiskorom óta megvan egy különleges kapcsolat – éppen ezért örültem, hogy sikerült a Nosferatu ikonikus jelenetét berakni a blogom hátterének, hiszen ez volt az a képkocka, ami az óvodás éveimet kísértette. Valahányszor volt valami horrorokról szóló riport a tévében, ezt az emlékezetes jelenetet mindig berakták, persze még főműsoridőben, úgyhogy lehetetlen volt elkerülni. Hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy egyetemista fejjel végre megnézzem magát a filmet is, ami persze addigra már koránt sem váltott ki olyan félelmet, mint kölyökként. Szerencsére azonban akadnak még olyan alkotások, melyek képesek felidézni bennem ezt a gyerekkori borzongást, izgalmat.

Hogy ez a kezdeti negatív érzelemhalmaz átalakuljon valami pozitívabbá, ami így végső soron vonzani kezdett a zsánerhez, többek között a korom előrehaladtának is köszönhető, hisz a gyermeki élénk fantáziát már kevésbé tudta magával ragadni egy-egy parább jelenet. Illetve segített benne sógorom is, aki a nívósabb darabokkal megismertetett engem kamaszként. A közös filmezések döbbentettek rá arra, hogy attól még, hogy horrort nézek, nem fog aznap este véget érni az életem valamilyen szörny által. Intuitívan sikerült megtanulni egyfajta falat felhúzni a filmek diegetikus világa és az én saját valóságom közé, amit leengedek filmnézés közben, hogy jobban hasson a filmélmény, majd visszahúzom, hogy ne kísértse tovább az álmaimat semmiféle horrorkellék. Ez persze az igazán félelmetes horroroknál nem működik hiba nélkül 🙂

Ami a műfaj altípusait illeti, régebben nagy rajongója voltam a gore-nak, volt is egy blogkezdeményezésem (gore-ror.blogspot.com), de az a kaland csak pár hónapig tartott. Gyorsan meg tudja ülni az ember gyomrát a sok gusztustalanság. A gyengéim a found footage filmek, melyek általában szépen el tudják mosni a valóság és a film diegetikus világa közti határfalat, és ami így nagyon ütős tud lenni, a mindenféle “amatőrizmusa” ellenére. A másik szerelmem, ha egy alkotás önreflexíven viszonyul saját magához és a műfajhoz – ennek ugyebár a koronázatlan királya a Sikoly franchise, de akadnak még hasonló, ha nem is annyira jó próbálkozások.

Az értékelési rendszerem egy 0-tól 100%-os skálán fog mozogni. Nem fogok külön rendszert vezetni, amiben a gore vagy a para faktort jelezném, én a filmélményt pontozom, amire bizony ráhatással van az is, hogy egyedül vagy másokkal tekintettem meg az adott művet. Aláírom, hogy ez tudja torzítani a rendszeremet, hiszen egy nagyon gagyi horror is tud kellemes élmény lenni barátokkal, ahogy egy minőségibb horror befogadását is el tudja rontani, ha a nézőtársak teljesen komolytalanul állnak hozzá a vetítéshez. Mindenesetre azt érdemes tudni, hogy közepes értékelésig eléggé jószívű tudok lenni (egy imdb-s 3-as vagy 4-es értékelés is lehet nálam simán 50% körüli, sőt, vannak nagyon kellemes kivételek!), de egy 75% feletti értékeléshez nagyon meg kell dolgoznia egy filmnek nálam. Szerencsére akad ezekből is jó néhány példa.

Elsődleges célom, hogy legalább heti egy alkalommal jelentkezzek egy új poszttal, és hogy Halloweenkor egy all-time, év végén pedig egy 2021-es top 10-es listát össze tudjak állítani. Bízom benne, hogy az év során sok kellemes borzongáshoz tudok asszisztálni, és egyúttal sok hulladéktól tudlak távoltartani titeket!