Mint azt a Facebookon is megemlítettem, egyéb kreatív projekt miatt a blog háttérbe szorult, de a jövőben azért igyekszem minimalizálni a szüneteket. Így 2025 utolsóelőtti napján még próbálok pótolni 1-2 hiányosságot, amelyek bekerülhetnének valamilyen formába az évösszegző posztomba.

A történet: évekkel azután, hogy elrabolták, Finnt és húgát még mindig a Grabber kísértete terrorizálja – aki lehet sokkal valóságosabb, mint azt gondolnák.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Mint azt írtam három évvel korábban az első rész bejegyzésénél, a Black Phone nem tartozott a kedvenceim közé 2022-ben. Persze megvoltak azok a jelenetei, amit Scott Derrickson rendező kisujjból kirázott, és azt nyújtotta, amit vártunk volna a film egészétől, de a többsége inkább sterilnek tűnt, semmint kreatívnak.

Ez lehet abból is fakadhatott, hogy Ethan Hawke Grabberje akkor még húsvér emberként funkcionált. Az már viszont a Sinisterből is kiderült, hogy Derrickson elég jól ragadja meg a természetfeletti paráztatás lényegét. Most pedig, hogy Grabberünk bosszúszomjas szellemként riogat, Derrickson ismét ebben a természetfeletti paráztatásban brillírozhatott – és ez már sikerült neki!

Bár összességében így is megalkuvó maradt a film, azért jóval több szadizmus és ijesztegetés fért a játékidőbe, mint az elődnél. A Grabber hangulatváltó maszkja most még természetesebben alakult át mosolygósból vérszomjassá vagy mássá, és hát igen, nyugodtan kijelenthető, hogy elszabadult az a vadállat, aki Hawke karakterében lakozott. Ez pedig szintlépést jelentett az első rész “szimpla gyerekgyilkosához” képest.

Grabbertől így a csúcson búcsúzhatunk, és összességében elmondható, hogy nem volt kár ezért a duológiáért. Nagyon bízom benne, hogy nem lesznek olyan balgák, hogy kibővítsék ezt egy trilógiává.

Horror Box Office értékelés: 75%
IMDB értékelés: 6.1