Nagyon úgy tűnik, hogy 2025-ben az elvárások és a végeredmények fordított arányban érvényesülnek – eddig azok a projektek, amiket nagyon vártam vagy teljesen felsültek, vagy csak simán gyengébben muzsikáltak. Aztán meg voltak filmek, amelyeket “kötelességből” lestem meg, mint a Dangerous Animalst, és piszok jól szórakoztam rajta. Az új Predator film szerencsére az utóbbiak táborát erősíti.

A történet: egy fiatal jaucsának egy halálbolygóról kell visszatérnie a legnagyobb trófeával, hogy a klánja befogadja őt.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
2025-ben a Predatorokból kiveszett minden misztikum, ami miatt eleinte még horror besorolást kapott a franchise – ami mai szemmel nézve már csak egy sima akció-sci-fi. A franchise pedig azóta is azzal próbált meg a felszínen maradni, hogy újabb és újabb közegekbe helyezte a csúcsragadozó és az ember küzdelmét. Bár a Preyjel nem volt semmi bajom, és a Killer of killers is remek szórakoztatást nyújtott, úgy érezhette a néző, hogy kezdünk kifogyni az ötletekből, vagy legalábbis a helyszínekből és korszakokból, amelyekben megismételhető maradna a formula.

Dan Trachtenberg aztán húzott egy “váratlant” – vagy jobban mondva, egy radikálisat, amivel szembement mindennel, amit az összes történetíró kurzuson tanítanak. Miszerint nem lehet “emberek” nélkül történetet mesélni embereknek. Ezt már korábban is hülyeségnek gondoltam, hiszen elvégre akkor az antropomorf karakterekre épülő mesék sem működnének, másrészt az olyan franchise-ok, mint a Godzilla, például pont az emberi szereplők miatt csúsznak el, hiszen látványosan kilógnak a közegből, és tehetetlenek a végkifejletet illetően.

Szerintem Trachtenberg is felfigyelhetett erre a jelenségre, és szerencsénkre sikerült eladni a Disney-nél egy olyan koncepciót, amelyben hagyományos emberek nincsenek. Akadnak szintetikus robotok, egy humanoid jaucsa, meg rengeteg állatka egy idegenbolygón, amelynek minden organizmusa szó szerint a másik élőlény elpusztításáért létezik. És ennyi.

Csodák csodája – már azoknak, akik tényleg hisznek a fentebb emlegetett kurzusoknak -, a történet így is működik. Sőt, tovább megyek. Az év legszórakoztatóbb alkotását kaptuk meg az új Predator filmmel. Egy olyan ízig-vérig akció-sci-fit (fülben dübörgő hangulatos zenével), amit már nagyon régóta hiányoltam. Ami kitűnően egyensúlyoz az akciók, a poénok, és nem utolsó sorban a tisztelet ösvényén – úgy emel be humoros jeleneteket, hogy a jaucsák mítosza nem sérül. Shane Black Predator filmje ebben bukott el igazán, ugyebár…

Ha egy filmet akarsz megnézni idén a moziban, akkor bátran ajánlom az új Predatort, mert mindenben hozza azt, amit már egyre ritkábban tapasztal meg az ember: a nagybetűs FILMÉLMÉNYT, ami képes még lenyűgözni és a székedbe süppeszteni a csodálattól. A legnagyobb problémám, hogy ez már csak a thriller küszöbét lépi át, úgyhogy az év végi horroros toplistámból így hiányozni fog, de ennek ellenére tutira ki fogom emelni, mint megnézendő filmet az évből.

Horror Box Office értékelés: 82%
IMDB értékelés: 7.6