Időközönként érdemes a bejáratott rendezőkre rákeresni imdb-n, majd rádöbbenni, hogy teljesen lemaradtunk a legújabb filmjeikről. Így történt Joko Anwar esetében is, aki az indonézi horrorfilmipar kiskirálya, és újfent bizonyította, hogy miért.

A történet: szüleik tragikus halálát követően egy testvérpár női tagja megszállottan akar rácáfolni vallása egyik alaptézisére.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Anwar rendesen lábon lőtt ezzel a legújabb filmjével, már ami a bekategorizálás nehézségét illeti. Leginkább egy elnyújtott Grave Encountershez tudnám hasonlítani, csak itt nem 20-25 perc az alapozás az első tisztességes paráztatásig, hanem 40-45.

Emiatt a lassú építkezés miatt nem tudom ráaggatni a Csak rettegés, más semmi plecsnit, és a Túl a komfortzónánhoz sem túlságosan elvont – de azért ne tévesszen meg senkit a fenti besorolás. Anwar ugyanis a film második felére tényleg rákapcsol, ahogy azt tőle a Satan’s Slaves duológiában megszokhattuk, miközben az iszlám vallás egy újabb rétegét ismerhetjük meg keresztény szemmel.

Számomra továbbra is lenyűgöző az a megközelítés, ahogyan Anwar nyúl a saját országának legfőbb vallásához. Nincs kizárva, hogy csak innen, a “Nyugatról” nézve tűnik ennyire frissnek, egyedinek az ő lázálmai, és lehet egy muszlim számára ugyanolyan elcsépeltek ezek a sztorik, mint nálunk az ördögűzős filmek. Ám azt is simán esélyesnek tartom, hogy Anwar a muszlim testvéreit is ugyanannyira képes meglepni, mint engem.

A vallási megszállottság, illetve ama fanatizmus, ami a vallás megcáfolására irányul, lényegében egy tőről fakad. Ahogy az iszlamista öngyilkos robbantó is elítélendő, úgy az is, aki lépten-nyomon arra törekszik csak, hogy megkeresse azt a cáfolatot egy milliók által becsült és követett vallással szemben, amivel a saját világnézetét tudja igazolni. Főleg, ha eme vérbosszú közepette minden megmaradt szerettén képes átgázolni, csak azért, hogy igaza legyen.

Ennek a fanatizmusnak az ábrázolásából korábban már kaptunk ízelítőt a Saint Maud képében, ám a Grave Torture egy sokkal könnyebben befogadható, és sokkal elemibb horrori szórakoztatást nyújtó alkotás. Anwar továbbra sem hajlandó feláldozni a zsáner klasszikus tárházát egy-egy üzenete keresztülvitele érdekében, ám azt sem róhatjuk fel neki, hogy túlságosan a felszínt kapargatja csak komoly témák terén. Azon kevés rendezők egyike, aki érti, ismeri, és jól is tudja használni az arany középút szabályát. És emiatt továbbra is hű követője maradok – bár egy jobb marketingest minden bizonnyal el tudna viselni.

Horror Box Office értékelés: 78%
IMDB értékelés: 6.2