Maika Monroe egyelőre nem unt bele a horror-thrillerekbe, és ez jó hír, hiszen egyre feltűnőbb, hogy képes valami pluszt belecsempészni a legsablonosabb sztorikba is.

A történet: egy házaspár egy új dadust bérel fel az új kisbabájuk mellé, aki viszont hátsó szándékkal érkezik hozzájuk.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A nyitány gondoskodik róla, hogy az első perctől kezdve gyanakodjunk mindenkire, még a trailer ismerete nélkül is. Merész egy húzás, aminek az értékét én nem láttam, és továbbra sem látom, hiszen a sötétben tapogatózva sokkal feszesebb, thrilleresebb is lehetett volna ez a történet.

Ez a film sem mentes a gyerekbetegségektől – az anyuka bedrogoztatása különösen bicskanyitogatóan primitív lett – de összességében hozza azt a minimumot, amit egy kis létszámú pszichológiai thrillertől, horrortól elvárnánk. Bár nálam erősen rezeg a léc, hogy megérdemli-e a horror besorolást, de ugye ilyen téren mindig az imdb-re hagyatkozom.

Maika Monroe karaktere nagyon ügyesen keveri az ürüléket az idilliként végképp nem jellemezhető család körül, ám ehhez az apuka papucssága és a nagyobbik gyermek naivitása is nagyban asszisztál. Igazából a film legnagyobb hibája, hogy nem tudja a nézővel elhitetni, hogy a család többi tagja nem a forgatókönyv miatt olyan buta és közömbös, mint amilyennek mutatja magát. Ha ebben a filmben csak Monroe és Mary Elizabeth Winstead szerepelt volna, sokkal hitelesebb cselekményt kapunk.

Szóval nem ez lesz az év pszichológiai thrillerje, de aki követi Monroe munkásságát, az ne hagyja ki ezt a darabot se. Nem tudom, meddig tart ki a zsáner mellett, de van egy sanda gyanúm, hogy hamarosan elbúcsúzhatunk majd tőle. Végszóként: igen, ez amúgy egy remake, de nem hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy az eredetit pótoljam.

Horror Box Office értékelés: 51%
IMDB értékelés: 5.3