Döbbenet, hogy Christopher Landon Freakyje már 5 éves – ahogy az is, hogy a rendező elkezdett tapogatózni a horror zsánerén kívül. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, de mindenesetre, ha a Droppal képes lesz egy színvonalat tartani, akkor nem lesz okunk a panaszra.

A történet: egy nő hosszú idő után első randira megy, ahol viszont sarokba szorítja valaki, aki a gyerekét fenyegeti mindaddig, míg a randipartnerét meg nem öli.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Landon misztikus oldalát már megismerhettük a Happy Death Day franchise élén, de én örültem neki, hogy ezúttal egy jóval földhöz ragadtabb, whodunnit történetet kaptunk tőle. És személy szerint én úgy éreztem, hogy a felemlegetett franchise-nak is a találgatós része, illetve a központi rejtély szála volt a legerősebb, és a Droppal tovább bizonyította, hogy bizony jól tud zsonglőrködni ezekkel az elemekkel.

Landon egyben be is betonozta magát azon rendezők közé, aki a korhatáros horror-thrillerek táborában cövekelt le. Ezúttal sem kaptunk semmi annyira merészet, amivel kiakaszthatták volna a mezei nézőt – vagy meglepték volna a veteránt -, de javára legyen mondva, hogy feszültségből így sem volt hiány. Ha valakit el akarunk csábítani a horror- vagy thrillerfilmek irányába, akkor Landon filmjei tökéletesek lesznek erre – az alapokat lefekteti, a kötelező minimumot teljesíti a szórakoztatás részével együtt, de biztosan nem fogja egy életre elriasztani az újoncokat az ismerkedéstől.

Egyszeri szórakozásnak tökéletes lett a Drop – szimpatikus karakterek, kínos randizós pillanatok (ami után még jobban értékelhetik a párok, hogy már egymásra találtak), találgatós játék, és egy kissé túlzásba eső finálé, ami viszont a felépítésnek köszönhetően mégsem szembeötlően túltolt, mint ahogy az más filmeknél szokott előfordulni.

Horror Box Office értékelés: 61%
IMDB értékelés: 6.1