Az indonéz horrorfilmipart már 2017 óta figyelemmel követem, Joko Anwar az egyik kedvenc rendezőm lett azóta, és láthatóan az ország is élvezi, hogy filmalkotói felhelyezték az országot a horrorfilm térképre. Viszont még nekik sem sikerül mindig megmagyarázni, hogy miért is kell egy szubzsánerből egy indonéz változat is.

A történet: egy kiöregedő, hatalommániás családapa egy új kísérleti gyógyszert próbál ki, ám a gyógyszernek váratlan mellékhatása lesz.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Szóval idén kijött a várva várt 28 years later, és azt kell mondjam, hogy ha az nem egy bejáratott franchise új epizódjaként jött volna ki, akkor abszolút pariban lett volna ezzel az indonéz alkotással. Az biztos, hogy gore-ból és para, vagy legalábbis váratlan jelenetekből és húzásokból Az elixír képes volt lenyomni a britek idei nagy dobását.

Azért odáig nem merészkednék, hogy azonos szintre hozzam ki őket, de amellett már tudok érvelni, hogy sok mindenben közönségbarátabb volt Az elixír. Van itt igazi dráma, szerethető és könnyen eldobható karakterek, illetve egy kétségkívül szokatlan helyszín – dzsungel és zombik, végre!

Viszont elég hamar kimerül az egész koncepció, és onnantól kezdve már egy helyben toporzékolnak karaktereink és ezáltal a cselekmény is. Mint mostanában sokszor felemlegettem, a kevesebb néha több – a 2 órás játékidőt pedig érdemben kell feltölteni, nem csupán jelenetek elnyújtásával, vagy öncélú ismételgetéssel.

És bizony, ha ezt másfél órában tudták volna prezentálni, akkor könnyedén feljebb tudtam volna pontozni, még annak ellenére is, hogy a helyszínen kívül semmi újítás nincs benne, amit más zombifilmekben ne láttunk volna már. Viszont jóval merészebb a nyugati próbálkozásoknál, ami rendre kiemelendő az ázsiai horrorfilmiparban. Aki még nem unja a zombifilmeket, annak ajánlom, másfélszeres lejátszási gyorsasággal.

Horror Box Office értékelés: 53%
IMDB értékelés: 5.4