2018-2019 tájékán pörögtem rá nagyon a found footage filmekre, így hát kötelező volt megnézni a japánok “alapfilmjét” – ha akkor írtam volna róla, bizonyára 70-80% között landolt volna. Aztán idén újranéztük a feleségemmel, és hát, hogy is mondjam…

A történet: egy paranormális újságíró eltűnésének körülményeit mutatja be egy fikciós áldokumentumfilm.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
A Missing Child Videotape miatt igyekeztem volna kárpótolni a feleségemet, hogy lássunk egy minőségi japán horrorfilmet, de nagyobb hibát nem is tudtam volna véteni. Valószínűleg én is változtam az elmúlt 7-8 évben, mióta először megtekintettem ezt, és az biztos, hogy a found footage-ekkel szemben is jóval kritikusabbá váltam.

Viszont nehezemre esett – sőt, képtelen voltam megvédeni a filmet, amikor a feleségem fennhangon közölte velem, hogy ez egy sz.r. És az az igazság, hogy ha nem rezonál a néző a központi rejtéllyel, akkor bizony egy katyvasz ez az egész, amit kiegészítenek egy ordibáló kókler karakterrel, aki a Demon Slayer anime legidegesítőbb figuráját idézi meg.

Több jumpscare-re, és erősebb hangulatra emlékeztem – utóbbit minden bizonnyal az szolgáltatta, hogy én az első megtekintéskor bevonódtam a rejtélyszálba, ami másodjára már hiányzott a cselekmény ismerete miatt. A jumpscare-ek élét viszont a kóklerunk hörgései és nyögései csorbítják ki, annak a kevésnek az élét, ami belefért ebbe a japán produkcióba.

Ahogy az előző bejegyzésemet is zártam, úgy ismét kihangsúlyozom, hogy minden bizonnyal az európai származásomból kifolyólag a japán filmek hangulatát sosem tudom úgy igazán megélni, átérezni – ahhoz oda kellett volna születnem. És mivel Japán továbbra is egy zárt(abb) kultúra, mint a nyugati országok, azt sem tartom kizártnak, hogy ezek a filmek többnyire a saját közönségüknek szólnak, és egyáltalán nem törődnek azzal, hogy nyugati szemmel is kompatibilis legyen a cselekményvezetés, az izgalom vagy a dráma. Bár drámára éppenséggel sok példát lehetne felsorolni, ami tökéletesen működik az európai vagy amerikai néző számára is.

Egy szó, mint száz: a japán horrorokkal ezentúl óvatos leszek, de inkább kerülöm őket. Nem szeretném folyamatosan lehúzni őket csak azért, mert egy teljesen más szemszöget képviselnek és igényelnek, amivel nem tudok rezonálni. A Noroi alábbi pontszáma pedig már a második megtekintés utáni verdiktet mutatja – így múlik el hát a világ dicsősége.

Horror Box Office értékelés: 49%
IMDB értékelés: 6.8