A slasher filmek nem fognak kimenni a divatból – ám mostanában egy olyan trend alakult ki ebben a szubzsánerben, ami a para maszkok helyett röhejes maskarás gyilkosokat helyezett középpontba – ld. Heart eyes, vagy Fear Street: Prom Queen. A Night of the Reaper viszont visszatért a gyökerekhez és… sajnos itt meg is állt a tudománya.

A történet: a helyi seriff rejtélyes videókazettákat kap, amelyek egy maszkos gyilkos kézre kerítésében segíthetnek neki.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Akadnak filmek, amelyeknek egy-egy szegmense annyira erős, ami pont elég ahhoz, hogy kitűnjön a középmezőnyből. A Night of the Reaper ott hibázta el, hogy ezt az egyetlen szegmenst rögtön berakta az elejére, hogy utána még kapjunk 80 percnyi langyos vizet, ami végül elhomályosította a nyitány fényét.

Pedig az első 10 perc igazi pulzusnövelő rajt – az üzenetek, a hangulat, az igazi VHS-korszak vibe-ja (igen, most egyébként a VHS franchise legutóbbi részeire nézek szigorúan), és egy egészen bőr alá kúszó álarc, aminek a gazdája ért is az ijesztegetéssel egybekötött gyilkoláshoz.

A kötelező jellegű időugrás után azonban nem tud ismét felpörögni erre a szintre a cselekmény. A whodunnit keretrendszert felhasználva a hangsúly a gyilkos kilétére kerül, miközben a másik keretrendszerhez, a horrorisztikushoz, egyre lagymatagabbul nyúl hozzá.

Ha nincs az a remekbe szabott cold open, egy tisztes középszerrel leírható lenne a Night of the Reaper. Így viszont dolgozik a nézőben a csalódás, hogy hova tűnt az első 10 perc után a feszültség, az ígéret, amit végül nem sikerült betartani. Brandon Christensen rendező számára a Superhost és a The Puppetman után ez bizonyos szinten visszalépés volt.

Horror Box Office értékelés: 56%
IMDB értékelés: 5.9