Fertőzéssel operáló idegen létforma – nem az első, és nem is az utolsó próbálkozása ennek a koncepciónak, ebben biztos vagyok. Ez viszont számomra túlságosan erőltetett és bugyuta volt, hogy élvezetessé nője ki magát nálam.

A történet: egy élete szerelmétől elváló tanár az állítólagos lányával próbál meg összemelegedni, miközben a Földön egy idegen létforma új evolúciós mintát felvéve kezd el gyorsan terjedni.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Általában nem zavar, ha megpróbálják beadni a nézőnek, hogy van egy para helyzet, amivel az emberiség megtanult együttélni. Az Ick alapsztorija ugyanis ez: a napfényre füstté-hamuvá váló idegen létforma (egyáltalán hogy tudott az űrből idekerülni, ha a napfényre megsemmisül?!) már évtizedek óta jelen van a hétköznapokban. Aztán egy nap váratlanul új tulajdonságokat, és a korábbinál jóval durvább agresszív terjeszkedést mutat, ami globális pánikot kellene előidézzen.

Ehelyett az emberek az apró-cseprő dolgaikkal foglalkoznak – ki lesz a bálkirálynő, és társai. Az Ick legnagyobb hibája, hogy nem tudta 90 perc alatt eldönteni, hogy ez egy laza horror-vígjáték legyen, vagy egy komolyabb horror-scifi, itt-ott lightosabb elemekkel. Mindkettőből igyekezett végül meríteni, de így egy se füle, se farka végeredményt kaptunk – nem lehet komolyan venni a létforma átalakulását, miközben mindenki, de legfőképp a kormány is magasról tojik rá, csak kerüljön megrendezésre a helyi iskola bálja.

Brandon Routht pedig szeretem, és sajnálom, hogy a saját Superman filmje után nem tudott úgy befutni, mint ahogy az megillethette volna. Ám itt még ő is tehetetlen – a karaktere legalább annyira bugyuta, mint a cselekmény és a háttérvilág. Pedig a hasonló premissza miatt adta volna magát, hogy egy The Faculty élmény kerekedjen belőle, de az inkoherencia és az elköteleződés hiánya miatt ez nálam félrecsúszott. Pedig zenevilágában tökéletesen megidézte a tinédzser éveimet – el is morzsoltam egy könnycseppet a számok alatt.

Horror Box Office értékelés: 44%
IMDB értékelés: 5.2