Ahogy ígértem pár poszttal korábban, szerettem volna még a hónapban sort keríteni Dan Berk és Robert Olsen első filmjére, amit még az előző évtizedben láttam. Essünk is túl rajta.

A történet: két pitiáner bűnöző egy súlyos titkot rejtegető otthonba tör be.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Brutalitás direkt vagy indirekt ábrázolása, fekete humor, nagyszerű színészi játék. Ha ezt a hármat vegyítjük egy horror-thrillernél, akkor általában nyert ügyünk van, még ha a készítők a karrierjük elején járnak is. Az elmúlt másfél évtizedben megszaporodtak az általam csak “betörők a pácbannak” hívott filmek, amikor egyáltalán nem példaértékű betörőink olyan helyre törnek be, ahol náluk jóval nagyobb genyók rejtegetik szörnyű titkaikat.

Ilyen film a Villains is, azzal a különbséggel, hogy az ezekre a koncepciókra jellemző nyers brutalitás helyett a dialógusokon és a fekete humoron marad a hangsúly. És mivel olyan színészek játszanak ebben a filmben, akik, ez így ebben a tálalásban roppant szórakoztató módon kerül megvalósításra. Ha Bill Skarsgard a Lockedban valami hasonlót tudott volna előrittyenteni, akkor talán az a film is megmenekülhetett volna a gyengébb értékeléstől.

A Villains egy sziporkázó kamaradarab, kevés szereplővel, minimalista helyszínnel, de annál emlékezetesebb párbeszédekkel és mozzanatokkal. Tökéletesen illusztrálja a szintén sokat emlegetett egyszerű, de nagyszerű megközelítést – nem kell egész világot fenyegető problémákat megoldani a filmjeinkben ahhoz, hogy a néző szórakozhasson. Az pedig külön öröm, hogy a rendezőpáros ezzel belőtt egy szintet, amit hellyel-közzel, de sikerül tartani – még ha ilyen magasságokba nem is tudott eljutni a Significant Other vagy a Novocaine.

Horror Box Office értékelés: 74%
IMDB értékelés: 6.2