Viszonylag hamar megkaptuk a M3GAN folytatását, hiszen ahogy a történetben, úgy a valóságban is csupán két év telt el a kettő között. Különösebb elvárásaim nem voltak, ám ettől még csalódottan álltam fel a kanapéból.

A történet: M3GAN ismét elszabadul, ám ezúttal azért, hogy még egy nála is veszedelmesebb MI-t tartson féken.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Csalódott vagyok és voltam, de ettől még el kell ismernem, hogy egyszeri szórakozásnak továbbra is jó ez a franchise. Az más kérdés, hogy az MI/AI jelenség tényleg annyira felforgatja az eddigi hétköznapjainkat, hogy számomra egyre kevésbé állja meg a helyét az ilyen viccesre vett koncepció és megvalósítás.

A legnagyobb problémám ezzel a folytatással, hogy ugyanazt az utat választotta, mint a Don’t Breathe 2 – az első filmben egy eléggé egyértelműen negatívan beállított karaktert próbálnak meg visszacsalogatni a jófiúk táborába a folytatásban, hiszen porondra lépett egy még nála is nagyobb veszély. Elindul hát az árnyalási folyamat, aminek hitelességében viszont pont az első film “bugyutasága” és komolytalansága szab gátat.

Amennyire koherens a franchise, már ami a félkomoly hangulatot illeti, itt a második részben pont felmerülnek olyan érvek és ellenérvek az MI mellett és ellen, amivel annak felemlegetésén túl semmit sem tudnak kezdeni. És ez még hagyján – igazából egyszerűen megelégszenek ezzel, hogy AI film, akkor azért legyen két mondat a veszélyükről, és csókolom, a karaktereket ezután lehet már erőszakosan ebbe vagy abba az irányba rángatni a forgatókönyvíró akarata szerint. Erre korábban a Mátrix 4-ben láttam példát, amikor a meta jellegéről beszélnek 5 percet, és utána el is engedik a téma kibontását… persze ez a hanyagság a Mátrix 4-nél sokkal jobban fájt.

Szóval a M3GAN 2.0-val a készítők szerintem beleestek a sokat akar a szarka de nem bírja a farka csapdába. Folytatás révén próbáltak egy lapáttal rátenni az első részre, de közben aktuálisak, relevánsak is akartak maradni, plusz azt a fekete humormázt sem voltak hajlandóak elengedni. Ez az egész együtt egy olyan koktélt eredményez, aminek kezdeti cukorrohamát keserű utóíz rontja el. Mindez pedig úgy alakult ekképpen, hogy tényleg elvárások nélkül ültem le elé – de ha már maga lép rá a fontoskodás ösvényére, akkor érdemes lenne kitartani mellette, vagy valami.

Az utolsó képkockákkal ismét szembe röhögik a nézőt és az egész cselekményt. Mert ha egy kevésbé fejlett MI, mint M3GAN is képes arra, amire, akkor mi a garancia arra, hogy a nála fejlettebb és még nagyobb tudás birtokában lévő másik MI nem követte a példáját. Tudom, ez a garancia arra, hogy kapunk majd még egy részt, de nem vagyok benne biztos, hogy ebben a formájában érdemes-e folytatni ezt a franchise-t.

Horror Box Office értékelés: 54%
IMDB értékelés: 6.1