A friss élmények végére érve még ejtenék pár szót a Leslie Nielsen-fémjelezte Drakula adaptációról. Ezt még a nagy Nosferatu hype közepette, illetve utána néztük meg, és hát-hát…

A történet: a jól ismert Drakula történetet Mel Brooks a saját stílus- és hangulatjegyeivel adaptálja.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Nielsennek volt egy bizonyos stílusa, ami szerintem még mai napig kétféleképpen csapódhat le a nézőben: vagy imádja, vagy rüheli. Én az előbbiek táborába sorolom magam, úgyhogy bevallom, volt bennem némi felfokozott elvárás a megtekintéskor (igen, csak 2025-ben sikerült ezt megnézni).

Az a helyzet, hogy a Nielsenre oly jellemző humor itt visszafogott módon lett kiaknázva – jobban mondva, nem kiaknázva. Egy-két jelenetben azért sikerült a Nielsenben és Drakula karakterében rejlő potenciált megcsillogtatni, de több volt az olyan szituáció, ahol nagyon mesterkélt és erőltetett volt a humor. Bizonyos szempontból Nicolas Cage a Renfieldben sokkal Nielsenesebb volt, mint Nielsen ebben az 1995-ös filmben. És ezt eléggé sajnáltam, elvégre úgy ültem neki, hogy egy vicces horror-vígjátékot fogok kapni. Olykor pedig kínomban nevettem inkább… ám meglepetésemre a horror része viszont még erősebben is jelen volt, mint amire számítottam volna.

Nem lesz klasszikus számomra, az már biztos.

Horror Box Office értékelés: 49%
IMDB értékelés: 5.8