Skandináv barátaink a lagymatag slasherek után tavaly zombifilmmel próbálkoztak. A megközelítés ígéretes, a kivitelezés őrjítően lassú, amit nem tud kárpótolni a finálé sem.

A történet: Oslóban egyk napról a másikra felélednek a holtak, a hozzátartozók pedig igyekeznek ezzel a csodával megbirkózni.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Ha egy film 97 perces játékidejében 60 percen keresztül nem történik semmi, akkor már egy tűzijátékos finálé sem tudja megmenteni az unalomba fulladástól. Ez történt az Élőhalottakkal. Egy rendkívül komótos, csigasebességű falkaparászás, amelynek felszíne alatt érződik a feszültség és a sokk, de ezt nem tudja szépen kibontani, hogy az építkezés is élvezetes maradjon.

Amit sajnálok, mert amúgy tényleg ígéretes az, ahogy a zombi zsánerhez nyúl. Igen, megkapjuk a váratlanul feltámadó halottakat, de ők nem kezdenek el rögtön élő húsra ácsingózni. Nem, ennél sokkal drámaibb módját választották a koncepció kibontására – ám hiába kuriózum, sajnos a családok dilemmája túlságosan elnagyzolt, hogy lekösse az embert. Legalábbis nálam ezt nem sikerült elérnie, pedig én még a türelmesebbek közé tartozom, saját meglátásom szerint.

És amiért duplán sajnálom a végeredményt, az a finálé, ami megint csak kikövetkeztethető a zsáner történelméből kifolyólag, de mégis olyan módon lett bemutatva a várható katarzis, amit már ritkábban látunk hasonló szálakat mozgató alkotásoktól. Viszont ez a végkifejlet már túl későn érkezik, egy olyan ponton, amikorra már lehet, hogy nálam türelmetlenebbek rég kilőtték a filmet.

Horror Box Office értékelés: 42%
IMDB értékelés: 5.3