Egy késő májusi rohammal igyekszem korrigálni a hónap termékenységén, amin sokat segít, hogy összegyűlt pár film, amiről szívesen írok. Kezdjük a Rosarióval.

A történet: egy sikeres befektetési guru az éjszakát halott nagyanyja mellett tölti, ami váratlan magyarázatokkal szolgál eddigi sikereire.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Méltatlan módon lepontozott alkotás, hiszen ez bőven megüti az átlag feletti minőséget. Felipe Vargas kolumbiai rendező megannyi rövidfilm után elvállalt egy egészestés filmet, amivel nem találta fel a spanyol viaszt, viszont mégis ígéretes az ő debütálása. És ezt különösen azért mondom, mert ahogy sok más direktor, úgy ő is erőteljesen merít hazája folklórjából, és a Rosarióban rögtön betekintést kapunk a dél-amerikai “witchdoctorok” (erre van valami jó magyar szó?) mitológiájába. Ez már eleve egy kuriózum a mainstream démonos, ördögűzős, szellemes vonalhoz képest. Ha párhuzamot keresünk, akkor a pár évvel ezelőtti It Lives Inside-ot lehetne felemlegetni, ami ugyebár az indiai folklórral zsonglőrködött hasonlóképpen.

Szóval az újdonság ereje megvan, és ennek megfelelően meg is ágyaz néhány jump scare-nek meg gore-ba nyúló jelenetnek. Láttunk már ennél jobb debütálást? Mi az hogy… viszont ettől még nem kell legyinteni Vargas első nagyjátékfilmjére, hiszen belépőnek pont megfelelő. Bár egy rövidfilmjét sem láttam, mégis hiszek a potenciáljában, elvégre Demián Rugna is a déli amerikai kontinensről hódította meg az elfajzott, horrorra szomjazó lelkemet.

Amiben viszont fejlődnie kell, az a húzónevek által alakított karakterek kidomborítása. Elképesztően fájó volt David Dastmalchiant ilyen hányavetett szerepkörben viszontlátni – ennél ő többet érdemelne, mint azt tavaly megmutatta a Late Night with the Devilben is. Illetve a cselekményszövésben sem árt árnyaltabban adagolni a titkokat, rejtélyeket. Ez amúgy visszatérő hiányossága a rövidfilmekből érkező direktoroknak – amely koncepció rövidfilmként jól működik, nem biztos hogy képes kitölteni egy 90-100 perces alkotást.

Mindezektől eltekintve az egyszeri kikapcsolódás mércéjét abszolút megüti a Rosario. Továbbá nagyon kíváncsi vagyok a rendező soron következő projektjeire, hiszen kellenek az új arcok, hangok a horrorban. És például a dél-amerikai folklór, no meg a dél-amerikai szerzők viszonyulása a világhoz az pillanatnyilag rendkívül el van hanyagolva a mainstream horrorban. Úgyhogy hajrá Felipe, kívánom, hogy pár év múlva már egyenrangú partnerként emlegesselek Rugna mellett!

Horror Box Office értékelés: 54%
IMDB értékelés: 4.4