Elfogyott az a horrorfilm megtekintés tartalék, ami vitt előre előző hónapban, úgyhogy amiatt is ritkultak meg a posztok májusban. No meg azért is, mert eddig volt egy-két egész jó alkotás, de kiemelkedő, ami az év végén akár top 10-be kerülhetne, még egy sem. Aztán jött a The Ugly Stepsister, aminek elég felkapott lett a sajtója.

A történet: egy Hamupipőke sztori, ami a történetet a gonosz mostohatestvér szemszögéből meséli el.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Vaciláltam, hogy ez a kategória legyen, vagy esetleg túl a komfortzónán – végül előbbire esett a választásom, hiába olvastam, hogy többen is rosszul lettek a filmfesztiválos vetítésen. Mint kiderült, ez egy újabb szenzációhajhász megfogalmazás, hiszen 1-2 röpke jelenettől eltekintve nincs ebben semmi, aminek a jóval részletesebb és grafikusabb megvalósítását ne láttuk volna – akár a Speak no Evilben, akár a Ku Beiben.

Szóval aki extrém élményre vágyik, az nem a The Ugly Stepsistertől fogja megkapni. Így pedig, hogy mérsékeltem az elvárásokat, egy jóval nyugalmasabb, és korrekt filmélményt kaphat a néző – már amennyiben imponál neki, amikor egy jól ismert történetet egy nem megszokott nézőpontból kap meg. És szerintem fontos, hogy ennél a filmnél ne a megbotránkoztatást megcélzó egy-két snittről legyen szó, hanem hogy tényleg milyen kreatívan állt hozzá Emilie Blichfeldt író-rendező a jól ismert Hamupipőke kontextushoz.

Lehet utálni Elvira karakterét, de Lea Myren gyönyörűen alakítja a már fanatikusan szerelmes fruskát, akinek egyetlen célja, hogy meghódítsa szíve választottját (amúgy milyen szomorú, hogy 200 éve sincs annak, hogy a nők többségének ez volt az egyetlen életcélja, hogy jól beházasodjon, és gyerekeket szüljön!). Ami pedig pont az i-re, hogy maga Hamupipőke, azaz Agnes sem az a hófehér karakter, mint amit a Disney-meséből megismertünk.

Szóval Blichfeldt nem csak egy újabb bőrlehúzásért nyúlt az alapanyaghoz – ehm, Disney… – hanem mert egy ilyen korabeli szettinggel szeretett volna görbe tükröt mutatni korunk fanatizmusba hajló szépségideál hajszolásának (lásd még a szintén skandináv Syk pike). És ellenben egy Kryptickel, ami tűzzel-vassal próbált volna beleállni az elnyomó patriarchátusba, a The Ugly Stepsister nem köntörfalaz, amikor arra vállalkozik, hogy a nők egymás közötti viszonyáról próbálja meg lerántani a leplet. És így, ezekkel az új megvilágításokkal, a jelen problémáinak a múltban való reflektálásával már igenis érdemes játszani a közkedvelt történetekkel. Persze az igazi az lenne, ha a botrányos körülmények PR-ja helyett a recenziók inkább a film erősségeit emelnék ki.

A The Ugly Stepsister innovatív, viszont túlnyújtott. 10 percet legalább vissza lehetett volna nyesni belőle, mert akad azért egy-két üresjárat. Plusz egy fontos karakterszál sokáig a parlagon pihen, hogy aztán deus machinaként biztosítson megváltást, és némi reményt. Összességében korrekt darab, de érdemes a botrányos hírnevétől eltekinteni a megtekintéskor, hogy egy reálisabb filmélményt nyújthasson.

Horror Box Office értékelés: 67%
IMDB értékelés: 7.0