Egyesek talán még fel sem ocsúdtak a tavalyi Longlegsből, máris itt van Osgood Perkins újabb horrorja – ezúttal egy Stephen King adaptáció.
A történet: egy elátkozott majomfigura kísérti végig egy ikertestvérpár életét.
Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Aki nyitott a sötét humorra, annak nagyon be fog találni a The Monkey. Aki kevésbé, az valószínűleg csalódásként fogja megélni. Nem olvastam a forrásul szolgáló novellát, ám szerencsére Perkins nem követte el azt a hibát, hogy egy röhejes alapszitut próbált volna meg nagy komolysággal tálalni, kibontakoztatni.
Mert valljuk be, egy cintányéros majomfigura, főleg abban a kinézetben, ahogyan megjelenik itt, nem tudna teljes sikert aratni, amennyiben egy komoly atmoszférájú filmet készítettek volna vele. Így viszont hogy a kreatívabbnál kreatívabb gyilkosságokra fektették a hangsúlyt, és a karaktereink többsége is egy cinikus seggfej, az összes túltolás simulékonyan hajlik bele a film kötőszövetébe.
Itt érdemes felemlegetni, és párhuzamot vonni a másik közelmúltbeli élményemmel, a The Monsterrel. Mindkettőben diszfunkcionális családot, családtagokat kapunk meg szereplőknek, ám míg a The Monster túlságosan is komolyan, drámaian ábrázolja a sajátjait, és nem tud mit kezdeni a szörny megérkezésével, itt már kezdettől fogva megkapjuk a természetfelettit, amit sötét humorral tálalva kell elfogyasztanunk előételként. Nincs zsákbamacska árulás, azt kapjuk, ami már az első 5 percben is eléggé világossá válik. Ezt a koherenciát pedig minden filmben értékelni tudom.
Nem vagyok nagy King-olvasó, de egyre inkább az a benyomásom, hogy a történeteinek zöme leginkább ilyen sötét humorú horroradaptációként működik igazán. Elég csak az Itre gondolni, amiben szintén dominál ez a vonal, és azt is inkább horror-vígjátéknak mondanám, semmint echte horrornak. Aztán kövezzetek meg, ha ti másképp látjátok. Mindenesetre a The Monkey-n jól szórakoztam, amire szükségem is volt a sok lagymatag alkotás mellett, amiről írtam mostanában.
Horror Box Office értékelés: 66%
IMDB értékelés: 6.0