Az előző három film csalódását követően bizakodva kezdtem bele a Queen of Bonesba, ami felkerült a Max kínálatába, de Martin Freeman ide vagy oda, ez nagyon laposra sikeredett.

A történet: egy testvérpár elhunyt anyjuk rejtélyéről akarja lerántani a leplet, miközben szigorú apjuk minden lépésüket figyeli.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Mint azt elspoilereztem fentebb, ez a film nagyon lapos. A kedvenc hasonlatomat is felhozhatnám, miszerint ezzel lehetne a tökéletes szürke középszert illusztrálni a lexikonokban. Freeman kisujjból hozza a szigorú, titkolózó apa szerepét, és ez az egyetlen, amiben tud emlékezetest nyújtani ez a film – az összes többi egy céltalan útkeresés, ami nem vezet sehova.

Pedig a 20. század eleji szetting, és a baljós jelek is megágyazhatnának egy izgalmas boszorkánysztorinak, de a cselekmény egy pontja sem üti meg a félelmetes szintet, de még csak jump scare-re sem telik tőle. Sőt, a fiatalok egymással szembeni cukkolása, csúfolása olyan poénkodást emel be a cselekménybe, ami dominálja a hangulatot, annak ellenére, hogy ez egy echte horror-thriller lenne. Ezen műfajok jellemzőiből semmit sem kapunk, csak a boszorkány tematika miatt kaphatta meg ezeket a plecsniket.

Egy szó, mint száz, ez gyorsan a feledés mocsarába fog merülni nálam – ez a szürke középszerek átka. A nagyon rossz alkotásokra és a kiválóakra a legkönnyebb emlékezni, míg azokban, amikben semmi lényeges, érdemleges nem történik, az bizony hosszútávon törlődik a memóriából. És talán ez a legrosszabb, ami egy film utóéletével történhet, nem az 1 pontos értékelések az imdb-n.

Horror Box Office értékelés: 50%
IMDB értékelés: 5.1