Február elröppent – bár tényszerűen a legrövidebb hónap, de ilyen gyorsnak még sosem éltem meg. Mivel a március is sűrűnek ígérkezik, ezért próbálom az elejét meghúzni, hogy az év eleji lendületet tudjam tartani. Rögtön itt egy idei alkotás, amit sokan vártak.

A történet: egy új otthonba beköltöző család lassan rádöbben, hogy az épületen egy túlvilági jelenléttel osztozkodik.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Az már a trailerből sejthető volt, hogy ez nem egy tipikus szellemes sztori lesz, már csak a szellem perspektívájából bemutatott történet miatt sem. De azért a veterán horror rajongók már ebből is sejthették, hogy itt valami újszerűt kapunk, ami rá is fér a kísértetjárta házas történetekre, hiszen az ebben rejlő újdonságokat is szépen kiaknázták az elmúlt évtizedekben.

Mi marad hátra, ha már tényleg volt mindenféle kísértetjárta ház variáció? Hát valami olyasmi, amit a Presence is nyújt, ami lényegében teljesen kifordítja a megszokott sablonokat, és rádöbbenti a nézőt, hogy ami a valóságban zajlik, az sokkal szörnyűbb, mint bármilyen túlvilágról kommunikálni vágyó vagy csak kapcsolatot létesíteni akaró entitásnál.

Ennek megfelelően a Presence gyaníthatóan sokaknak lesz csalódás, még akkor is, ha a saját koncepcióját gyönyörűen bontakoztatja ki. A szabályrendszer, az apró jelek, hogy mire is reagál érzékenyen az entitás, egy egészen drámai fináléban áll össze teljes egésszé, ami után nem is maradnak kérdések. Ám kérdéses, hogy a “szellem” tematika ilyesfajta értelmezése 10-ből hány horrornézőnek fog bejönni. Bár értékelni tudom, de pl. újranézési potenciált nem látok bele, ahhoz túlságosan vontatott és lassú sodrású, a finálé pedig bármennyire katartikus, annyira nem tudott levenni a lábamról. Mindenesetre egy biztos: aki horrorokat ijesztegetések miatt szeret nézni, annak egyáltalán nem ajánlom ezt.

Horror Box Office értékelés: 65%
IMDB értékelés: 6.2