Azt már a The Substance-nél is írtam, hogy nem kenyerem a testhorror. Vagyis hát, amikor azt már túltolják, én azt már nem tudom értékelni sőt. Ettől függetlenül elismerem David Cronenberg munkásságát, csak hát az a helyzet, hogy lassacskán már szerintem ő maga is belegabalyodik a mondandójába.

A történet: a jövőben, amikor már a test válik a művészet abszolút szócsövévé, egy szervművész dilemma elé kerül.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Cronenberggel az a “baj”, hogy egy bizonyos szint alá nem tud lőni. Ha ezt a filmet más rendezte volna, könnyű szívvel hordanám le a sárga földig az alkotást. Cronenberg viszont minden filmjének olyan egyedi hangulatot és színvilágot kölcsönöz, amiben még akkor is tudunk gyönyörködni, ha a éppenséggel a testhorror része nem a mi kenyerünk.

És hát én ebbe a kategóriába teljes mértékben beleillek. Maga a cselekmény és a konfliktus nem kötött le, de a teremtett világ és atmoszféra annál inkább. Ez így könnyen ellensúlyozta a többi, számomra érdektelen húzását a filmnek. Nem is tudok erről sokat írni, mert annak ellenére, hogy nem vagyok testhorror fan, nem bántam meg a megtekintést, viszont az is biztos, hogy soha többé nem fogom ezt újra megnézni.

Horror Box Office értékelés: 50%
IMDB értékelés: 5.8