Sajnos Délkelet-Ázsiában annyira megszaporodtak a horrorfilmek, hogy ez ott is, mint mindenütt máshol, a minőség rovására ment. Úgyhogy míg pár éve instant megtekintendő projekt volt, ha valahol láttam elérhető indonéz/thaiföldi filmet, addig mostanra már körültekintőbbé váltam. A The Devil’s Lair is jól mutatja, hogy mekkora potenciál van továbbra is ebben a régióban, és hogy elég egy-két fura húzás, hogy aztán megnehezítse számunkra a verdiktet.

A történet: egy tolvaj társaság egy vidéki házat akar kirámolni, ám gyorsan kiderül a helyről, hogy az a gonosz fészke.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Indonézia európai szemmel továbbra is egy rendkívül egzotikus régió, amit alapvetően alig ismerünk. Ez járul hozzá, legalábbis nálam, hogy mindig lesz egy ismeretlen faktor, ami lehet a vallás vagy a társadalmi berendeződés, vagy éppenséggel az ottani problémák, ami már kezdetektől meg tud ágyazni egy jó horrortörténetnek (hiszen az ismeretlenben rejlik a legnagyobb veszély és félelem).

A már legtöbb magyarnál szintén elfeledett sámánizmus pl. az egyik ilyen ismeretlen – ebben a témában egyébként a The Medium nyújtott kiváló bemutatót néhány éve. A The Devil’s Lair egy kommerszebb válfaja lett a sámánhorrornak, de az első egy órában remek hangulatot és néhány karfába markoló pillanatot is tud szállítani.

Aztán jön az utolsó fél óra, ami megpróbál egy lapáttal rárakni mindarra, amit addig láttunk, és ezzel mondhatni szembe is köpi magát. Túlzásba eső gore-faktor, semmiből táplálkozó túljátszás a színészek részéről, és már meg is érkeztünk a középszer rónáira, ahonnan szerencsére nem csúsztunk még lejjebb. Azért sajnáltam, hogy ilyen lett a vége, mert nagyon ígéretesen indult.

(Egyébként igazán folytatódhatna már a Satan’s Slaves – hahó, Joko Anwar!!)

Horror Box Office értékelés: 52%
IMDB értékelés: 5.5